Most már a bajnoki cím és a hibátlan mérleg megőrzése a Kemendollár célja

A csapat őszi teljesítményéről Gulyás Olivér, a Kemendollár fiatal elnöke vállalkozott értékelésre, és szót ejtett az előttük álló időszakról is

– Az őszi szezonunk mindenképpen sikeresnek, sőt talán tökéletesnek mondható, hiszen százszázalékos mérleggel állunk, és csupán öt gólt kaptunk – mondta Gulyás Olivér. – Közel kerültünk ahhoz, hogy a 2001–2002-es megyei I osztályú bajnoki cím után újra aranyéremmel gazdagodjon kis településünk. Mindez azért is fontos, mert nagyrészt helybeliekkel sikerülhet ezt elérnünk, illetve néhány környékbeli játékos segítségével, akik már kivétel nélkül a falu sportéletének oszlopos tagjává, és a helyi közösség részéve váltak. Az őszi szezon előtt úgy döntöttünk, hogy továbbra is az Északi csoportban maradunk a távolságok miatt, és talán az eredményesség reményében is. Úgy tűnik, ez a döntés bejött. Nem nagyon akadt ellenfelünk az ősz során, bár a Pókaszepetk és a Pakod elleni rangadókon azért mi is fokozott izga­lommal készültünk, de sikerült ezeket is megnyerni. A 2–8. helyig nagyjából kiegyenlített a mezőny mögöttünk, de az előbb említett két csapat és a Zalaboldogfa okozhat még meglepetéseket. Úgyhogy nem szabad hátradőlnünk, és nem titkolt vágyunk a veretlenül megnyert bajnokság.

Gulyás Olivér szerint a Nyakas László edző által irányított csapatnak egy kiváló kapusteljesítmény mellett a megszilárdított és többféleképp variálható védelem adja a hátsó stabilitást, míg az előre játékban fiataljaik – akik szerinte a magasabb osztályokban is megállnák a helyüket –, kiegészülve pár rutinos játékossal jeleskednek és ontják a gólokat. Jelen pillanatban Honfi Krisztián vezeti a góllövőlistát is.

– A csapat tagjainak, fiataltól idősebbig, kivétel nélkül mindenkinek volt kiemelkedő momentuma, ami fontos része annak, hogy fenntartható legyen az összhang, a morál és a győzni akarás – folytatta Gulyás Olivér. – A külső feltételek továbbra is adottak, rendkívül sok segítséget kapunk az önkormányzattól, annak dolgozóitól és a helyi sportszerető emberektől. Talán az egyik legkevesebb összegből gazdálkodunk a megyében a szezonok során, de eddig nem szenvedtünk hiányt semmilyen alapfeltételben és néha még egy-egy fejlesztésre is futja. Mindezekért köszönet jár mindazoknak, akiket az imént név nélkül említettem. Itt jön képbe az én szerepem. Mint elnök – habár nagyon megosztó lett a személyiségem ez alatt az öt év alatt, mióta csinálom –, de remélhetőleg mindenki belátja: mindig arra törekedtem, hogy visszatérjen a sportélet a faluba, és ha már visszatért, akkor tartsuk is fenn. Bár a módszereim, gondolkodásom néhol megkérdőjelezhető, és lehetne biztosan sok mindent másképp és jobban is csinálni, de nézzék el ezen hibáimat. A csapatért teszek mindent, hiszen nekem a család mellett ez az életem, immáron 12 éve. Most, 28 évesen úgy érzem, hogy a sport lesz az életem legfontosabb része továbbra is. Végszóként annyit, hogy úgy érzem, közel állunk egy olyan dolog eléréséhez, ami egy falu, egy kis közösség életében meghatározó élmény lehet. Csak rajtunk fog múlni, mert a saját kezünkben van a sorsunk.