A szolgálattól 36 év után visszavonult lelkész örömmel gondol a gyülekezet tagjaira

Messze Zalától, Kiskőrösön született, majd tizenévesen a csengődi gyülekezetből hívta el Isten. Azzal az igével: „Senki meg ne vessen téged ifjú korod miatt, hanem légy példája hívőknek beszédben, magaviseletben, lélekben és tisztaságban.”

– Ezzel indultam, majd a teológián az avatásomra azt választottam, hogy Isten igéje élő és ható – folytatta a nyugalmazott lelkésznő. – Valóban ez vezetett tovább, négy évet töltöttem el a fővárosban, az angyalföldi gyülekezetben Benczúr László vezetése alatt. Dr. Káldy Zoltán püspök megkérdezte, hogy hova szeretnénk menni, erre csak annyit válaszoltam: ahol szükség van ránk. Ezt követően 1982-ben érkeztünk a szintén teológián végzett, borászdiplomás férjemmel Surdra.

A dél-zalai településen 1600-ban alakult az első evangélikus gyülekezet, ekkor építették az iskola udvarán a templomot, amit később bővítettek. A mostani templom 1797-ben készült el. Utána hatalmas központként funk­cio­nált, ide tartozott néhány so­mogyi település mellett Nagy­kanizsa, de még Szepetnek is Kuzmics István idején. Ő a gyülekezet legjelentősebb lelkésze volt, bibliafordító, Halléban adta ki az Újszövetséget szlovén nyelven.

– Jézus mondja, ha mindazt megtettétek, amit parancsoltak nektek, mondjátok azt, hogy haszontalan szolgák vagyunk, mert azt tettük, ami a kötelességünk volt – tette hozzá szerényen. – Bennem azért felvetődik a kérdés, hogy talán azt sem tudtuk megtenni. Hűségesen igyekeztem az Úr tanításait átadni a Szentírásból, amit mindennap olvasok, ez az erőforrásom.

Smidéliuszné Drobina Erzsébet a szolgálata végéhez érve számadást is készített. Az eltelt időszakban 250 keresztelője volt, több mint 100 esküvő, 350 temetés és legalább hétezer hittanóra. Szeretett a gyerekekkel foglalkozni, az igehirdetést minduntalan szívesen hallgatták.

– Mindig vártam, hogy mit kapok az óvodásoktól – folytatta. – Azt az élményt, amit Jézus mondott: ha olyanok nem lesztek, mint a kisgyermek, akkor semmiképpen sem mentek be a mennyek országába. A fiatalok mondásait írni kellene, hiszen ezektől a lelkész mindig új erőre kap. Megtörtént, hogy Ádám és Éva történetét mondtam, visszakérdeztem: mit mondhattak volna, amikor megtörtént a bűneset? Az egyik kislány nemes egyszerűséggel azt felelte: bocsánatot kellett volna kérnie. Ez olyan válasz, amely hatalmas teológiai kérdéseket nyithatna meg.

Férje, Smidéliusz Zoltán hét évet a Badacsonyi Állami Gazdaság mérnökeként, borászaként töltött, majd elvégezte a teológiát. Három fiuk született, Örs, Zalán és Csaba.

– Templomszerető és lelkészüket megbecsülő emberek élnek a környéken – emlékezett a 36 évre Erzsébet. – Mindig türelemmel viseltettek irántunk. Ez idő alatt változott a hozzáállásuk, régebben nyitottabbak voltak az emberek, a gyülekezet javára sokkal több társadalmi munkát végeztek. Akkortájt gyülekezeti termet építettünk, templomot és parókiát javítottunk. Négy évvel ezelőtt közel 23 millió forintot költöttünk a templomra, szigeteltünk és felújítottuk az orgonát. Az Isten háza a surdiak háza, annak rendbetételére mindig gondjuk van, és figyelnek. Örömmel jöttem a szolgálatra, lelkesen indultam, és remélem, utódomat is ugyan­ilyen szeretettel fogadják.

A nyugdíjas éveket néhány településsel arrébb, Becse­helyen töltik. Smidéliuszné Drobina Erzsébet kifejezetten szeret kertészkedni, varrni, szőni, és olvasnivalója is lesz bőven. S természetesen szívesen helyettesít továbbra is, ha számítanak a szolgálatára.