Zsebében gyöngyvirág - tizenhét évesen, virágzó ifjúságában a poklok poklát mérte rá Magyarország

A 88 éves Varga Judit valószínűtlenül szép égkék szemével néha kinéz az ablakon. A közelben dübörög a budapesti körúti forgalom, karnyújtásnyira hömpölyög a Duna.

A zalaegerszegi, nagyon sikeres kékfestő üzemet 1865-ben alapította a dédapja, Schütz Sándor, majd nagyapja, a város fejlődéséért gyakran adakozó Frigyes virágoztatta fel. Hogy aztán 1944-ben minden összeomoljon. (A Schütz-ház és a műhely a mai Kazinczy tér és a Jákum utca sarkán állt. 1898-ban bontatta le utcafronti régi házát, melynek helyére, a Rákóczi utca 3-as számú telekre 1899-ben épül fel az új épület Megyeri Anna muzeológus-történész közlése.)

Varga (Hoffmann) Judit a nagyapját, Schütz Frigyest idéző, Gunter Demnig kölni művész által 2007-ben elhelyezett Stolpersteine (botlató) kőnél Egerszegen 2015 márciusában.

Frigyes idősebb lánya, Helén Szombathelyre ment férjhez, dr. Hoffmann János jogászhoz, miután kijárta Egerszegen a polgári iskolát. Beszélgetőtársam, Judit édesapja Pesten jogot, Bécsben kereskedelmi főiskolát végzett. De aztán őt is beszippantotta az üzlet, nagyapám vállalkozása. A Hoffmann család fűszer és gyarmatáru kereskedéssel és ecetgyárral rendelkezett a vasi megyeszékhelyen. Az ifjú pár házat vett, jövőt tervezett. A világválság miatt azonban a Hoffmann vállalkozások tönkrementek. Az após, Frigyes nyújtott segítő kezet: Nagykanizsán textilüzletet nyitott, melynek vezetését a vejére bízta.

A Schütz Áruház olcsón felruház , ez volt a szlogen. Így esett, hogy Judit két évvel idősebb bátyjával, Sándorral együtt Nagykanizsán nevelkedett fel. Hogy tizenhét évesen, virágzó ifjúságában a poklok poklát mérje rá Magyarország.

"Mi zsidó elemi iskolába jártunk, majd a testvérem a piaristákhoz került, engem már nem vettek fel a líceumba. Jöttek a tiltó törvények. Asszimilálódott a családunk, de a nagy ünnepeket megtartottuk. Bár héberül nem nagyon értettünk, az imádságokat megtanultuk, ahogy illett. "

Judit Kanizsán már nem tanulhatott tovább, ezért 15 évesen Budapesten a gyakorlati ismereteket is oktató zsidó gimnáziumba került.

Budapesti otthonában a karján lévő auschwitzi számtetoválását (8885) mutatja Judit.

A második tanévet már itt sem fejezhette be, mivel 1944. március 19-én bevonultak Magyarországra a németek.

Hazasietett Nagykanizsára. Ha Pesten marad, talán...

Innen kezdve ezrével mesélhetők a történetek: kit azonnal deportáltak, ki azonnal a gázba került.

"Értünk április 26-án reggel jöttek a csendőrök.

- Kisasszony, gyorsan keljen fel, jönnek magukért, szólt a néni, aki segített nekünk a háztartásban. - Ránk fogták a fegyvert, a magyar állam nevében letartóztattak... A veranda mellett a jázminbokor alatt nyíltak a gyöngyvirágok, a zsebembe dugtam pár szálat."

Először a zsinagógában felállított gettóba kerültek, majd két transzportban Auschwitzba.

A gyöngyvirágok végig velem voltak az úton a marhavagonban.

Május 5-én érkeztek meg a lágerbe. Aznap lett 17 éves.

Elszakították egymástól a férfiakat és a nőket ( "apám ágaskodva intett, akkor láttam utoljára" ).

Szelektálás munkára vagy elgázosításra, borotválás, tetoválás. Barakkok, fapriccsek, bádogedényekben furcsa ételek, deszkalap vécé helyett. Pár hét alatt minden nőnek elmúlt a menstruációja. Meztelenül állva válogatták őket munkára. A sorakozón a számukat kellett mondaniuk.

Égett szag terjengett.

"- Emberi mivoltunk semmisült meg."

Csend áll közénk. Iszunk pár korty vizet. A falakról az ősök csodával határos módon megmenekült fotókról figyelik a múltfakasztó délelőttöt. Pepita füzetek kerülnek elő az emlékekkel lassan megtelő szoba szekrényeiből. Judit édesapja ugyanis 1940-1944-ig naplót vezetett. (A napló Ködkárpit címmel jelent meg nyomtatásban 2001-ben a szombathelyi önkormányzat kiadásában.)

A naplóból kiderül, édesapja nem hitte, hogy ez megtörténhet. Hisz' ő harcolt hazájáért az első világháborúban, meg is sebesült, kitüntették.

" Nagyszüleim, a szüleim, a testvérem... Mindenki odaveszett. Népes családunkból egyes egyedül én tértem vissza.

Anyám mellettem halt meg 1945. április 21-én, a szemem láttára dobták a halottak közé, a halála előtt bízta rám a feladatot, ha hazajutok, keressem meg apám füzeteit. "

Judit nyolc és fél hónapra a Gleiwitz-i Gasrusswerke-be került kényszermunkára, ahol a hadigyártás egyik legfontosabb alapanyagát, gázkormot gyártottak. A keletkező korom hosszú időre beivódott a bőrükbe. Később Rechlin-ben repülőteret álcáztattak velük: puszta kézzel ásták a jéggé fagyott rögöket.

A németek a felszabadító szovjet és amerikai csapatok elől menekülve nyitott vagonokba zsúfolták a fogolytömegeket.

"Nagyon nagy hidegben, hóesésben több százan szorultunk össze, a hónunk alá rejtett kenyérdarabok leestek. Tíz napig egyetlen állomáson sem fogadták a szerelvényt, közben pánik és őrülethullám söpört végig rajtunk. "

A német katonák a reménytelenné váló, már gyalogos menekülés közben lassacskán eltűntek mellőlük. Öt-hat lány maradt együtt, pajtában húzták meg magukat, küzdöttek a tetvekkel, az éhezéssel. Mindenféle csoportok jöttek-mentek velük szembe az utakon, míg egyszercsak kiderült, szabadok.

"Nem hallottunk egyetlen puskalövést sem. "

A szép Müritz-tó közelében, Röbelnél jelentkeztek a szovjet parancsnokságon.

"Vége lett. "

Vége lett?

Angyal a medálon

Úgy érezte, céltalanná vált az élete. Gyerekként vitték el, az átéltek tették egy év alatt fásult felnőtté. Nehezen tudta szeretni megkérgesedett önmagát. Már nem vigyázott rá az a medálangyal, amelyik a gyöngyvirág mellett lapult a nagykabát zsebében.

Egy cél volt, hazajönni, pedig Frau Tretoff, a német szállásadója marasztalta: „Legyek a lánya...” Nem hitte, hogy idehaza senki sem várhatja őt.

Senki. A fantasztikus rajztehetséggel megáldott húszéves bátyját a szövetségesek elől menekülve a lágerből indított transzportban lőtték le egy németországi erdőben.

Judit Nagykanizsán kereste a család emlékeit. A szomszédok megdöbbentek, amikor bekopogtatott hozzájuk. „Az oroszok vittek el mindent” – mondták.

Judit látta az édesanyja gyűrűjét valakin.

Budapesten kellett újrakezdeni.

Gyermeke, alig 8 évesen kérdezte meg tőle, miért nincsenek nagyszülei. Gondban volt. „Nem akartam az igazsággal nagy terhet rakni rá.”

Most lánya, már felnőtt unokái: Groó Diana filmrendező, ikertestvére, az ügyvéd Judit, szerető veje, unoka-veje és tinédzser dédunokái veszik körül.

Szombathelyen emlékkiállítás készül ezekben a hetekben a Hoffmann család relikviáiból, de Zalaegerszegre és Nagykanizsára is meghívták, ahol néhány hete botlatóköveket helyeztek el a házuk előtt.

Még csendben hozzátette, tizenöt éve zarándokolt el a Müritz-tóhoz.

„Ha a szíved, eszed a helyén van, megélhetsz a jég hátán is”, üzente gyerekeinek az édesapja abban a naplóban útravalónak szánva...