Részt vett a saját temetésén - Halász Péterre emlékezik Torma Attila estje

Pedig roppant gátlásos gyerek volt, még csak verseket sem mondott. Tartott ez 18 éves koráig, amikor kortársi hatás révén rácsodálkozott a színészetre. Jé, lehet, hogy ez az én utam?

Torma Attilára (40) igazak a fentiek, aki nemrégiben Halász Péter avantgárd író, rendező, színész emlékét idézte fel egy esten a D'Clinic Stúdió mosodából átalakított műtermében.

- Halász Pétertől kaptam igazán visszaigazolást arról, hogy alkalmas vagyok a pályára - mondja. - 1999-ben az Új Színház stúdiójában ismertem meg, s később elhívott a Városi Színházba is. Önbizalmat adott, felszabadított, attól a pillanattól kezdve éreztem magamat színésznek.

A D'Clinic Stúdióban megtartott est egy pillanata. A háttérben a kivetítőn Halász Péter portréja
Fotó: Pál Katja

Az ifjúkori „ébredést" követően Torma Attila megjárta a zalai Studium Színházat, a budapesti Theatrum színiakadémiát, a régi Új Színház stúdióját, s a Bárkát. Nyolcszor felvételizett a színművészetire, háromszor jutott be a második rostára. Közben művelődésszervezésből szerzett diplomát. A pálya vonzása azonban nem csitult. Kerülő úton lett színész, mint oly sokan. 2004-től a Hevesi Sándor Színházban játszott kisebb szerepeket, majd tíz évvel ezelőtt, amikor ott nem nyíltak számára további lehetőségek, felhagyott a profi színészettel.

- Pedig minden érdekel a színházban, de csak akkor, ha szerelemből csinálhatom. Ebből a szempontból elég végletes ember vagyok - kommentálja. - Volt egy adósságom önmagammal szemben. Már Halász Péter tíz évvel ezelőtti halálakor megfogalmazódott bennem egy neki szentelt est gondolata, de csak mostanra érett meg igazán a szándék. Nagyot lendített a dolgon, hogy Tom Jantol horvát filmrendező személyében segítőtársra leltem, aki megalkotta a vizuális keretet, a tartalmat szolgáló animációkat.

Halász Pétert (1943-2006) már életében ikonként tisztelte a szakma progresszív ága. A 70-es években az általa létrehozott társulat előadásait betiltották, működési engedélyüket bevonták, ekkortól a Dohány utcai lakásukban játszottak. Engedély nélkül léptek fel a wrocławi fesztiválon, emiatt négy évig nem utazhattak külföldre. Színre vitték Csehov Három nővérét, csupa férfival a címszerepben. 1976-ban emigrált, néhány év múlva megalakította a Squat Theatre-t, amit a 80-as években New York tíz legfontosabb kulturális intézménye közt jegyeztek. Dolgoztak Andy Warhollal, Fassbinder filmet forgatott róluk. 1991-ben hazatért, de továbbra is külön utakon járt. Legnagyobb feltűnést avval keltett, hogy 2006. februárjában, halálos rákbetegen felravataloztatta magát a Műcsarnokban. A búcsúbeszédeket egy koporsóban fekve hallgatta végig.

Torma Attila: – A belőle sugárzó szabadság és bátorság ragadott meg leginkább, mindig a saját elképzelései vezérelték
Fotó: Gallai András

- Úgy vett búcsút, ahogy élt - reagál Torma Attila. - Részese akart lenni a saját temetésének, s ebben van valami fennkölt ugyanakkor groteszk. Ezáltal kicsit legyőzte a halált, de legalábbis beleröhögött a képébe... Pedig nem volt vicc, egy hónap múlva, március 9-én New Yorkban meghalt.

- Mi ragadta meg leginkább az egyéniségében?

- A belőle sugárzó szabadság és bátorság. Hogy nem szorította bele magát a megfelelés kényszerzubbonyába, mindig a saját elképzelései vezérelték. Nem rágódott azon, hogy amit csinál, vajon elég embert érdekel-e, vagy csak őt. Mégis sokakat érdekelt. Persze, hiszen zseni volt. A szövegei döbbenetes erővel keltek életre. Beilleszthetetlen figura volt, New Yorkban például kőműves céhet működtetett, amiben ő maga is végzett fizikai munkát. Szeretett „nem megfelelő" személyiségekkel dolgozni, büszke vagyok rá, hogy bennem is látott valami érdekeset.

Maga az est főként Halász Péter kevésbé ismert szövegeire, darabjaira épült, mozaikos szerkezettel, tele utalásokkal, áttűnésekkel, s személyes búcsúval. Torma Attila élő, lélegző matériával dolgozott, hiszen igazából el sem próbálta, csak felépítette, megrendezte magában, s előadta. Ez a metódus is Halász Péter előtt tiszteleg. A helyszín, a volt mosoda ugyancsak telitalálat. Amúgy is vonzzák a rendhagyó, indusztriális terek, Kassák Lajos verseiből összeállított műsorát például egy valahai bőrdíszmű telepen mutatta be.

- Úgy érzem, ezek a kevésbé konvencionális helyszínek a befogadót is segítik abban, hogy átélje a „valami történik" élményt. Könnyebb így elszakadni a sémáktól. Nem lila ködöt akarok a közönségre fújni, csak lepattintani a megszokás mázát a belül rejlő tartalomról. A D'Clinic Stúdióban megadatott, hogy éreztem a közönség figyelmét, a találkozást, a jó csöndek erejét. Van egy mondás, miszerint a bányából is lehet üzenni, de a színházból könnyebb... Én valahol félúton próbálkozom.