Zalaegerszeg

2015.07.20. 17:02

„Ahogy öreganyámtól tanultam”

Zalaegerszeg-Ságod – Valamikor hajdanán szokás volt a jól sikerült aratást hetedhét határra szóló bállal megünnepelni. Nos, a ságodi Gyöngyvirág Nyugdíjas Egyesület a göcseji aratónapokon kaszált sikerei okán joggal vigadna, de ők megelégedtek a hét végén tartott szerény libazsíros-kenyeres élménybeszámolóval. Igaz, ahhoz viszont extraméretű üveg pezsgőt tett az asztalukra a városrészi önkormányzat.

Fincza Zsuzsa

Hirtelen nem is tudták, mire büszkébbek: a nagybandás kézi kaszás aratás kategóriában elért harmadik vagy az aratási étel- és italbemutatón szerzett első helyezésükre. Persze a kaszakalapáló verseny ezüstérmével sincs miért szégyenkezniük!

– Ságod falu a városban, itt ma is élnek a vidéki szokások – így Kónya Miklósné, az egyesület vezetője –, a régieket viszont nem hagyjuk feledni. Az aratás ma is a legfontosabb mezőgazdasági munka, megérdemli, hogy megőrizzük a hagyományait. Komolyan vettük a készülést: a verseny előtti este még kimentünk a mezőre gyakorolni. Kóbor István megengedte, hogy a búzájából learassunk egy darabot.

Kellett is az edzés, hiszen az első kaszás, Kiss Csaba hiába gyakorlott arató, marokszedő felesége életében először forgatta búzaföldön a sarlóját. No, de az asszonytársak olyan oktatásban részesítették, hogy élesben még a kötélvetőknek – Molnár Ferencnének és Brenner Józsefnének sem lehetett rá panasza. A második kaszás, Dóczi Géza sem vallott szégyent, marokszedőjével Farkas Nándornéval és kötélmesterével Bor Józseffel bírták a diktált iramot. A tarlógereblyézésben Csonka Lászlóné, Sifter Árpádné serénykedett, Kónyáné volt a „mindenes" – markot szedett, kévét hordott, a keperakásban segített, a vízhordó szerepet pedig Bor Józsefné és unokája Zsombor vállalta.

– A tarlógereblyézés is fontos munka, hiszen nem veszhet kárba egyetlen kalász gabona sem – ezt az összegyűjtött „kuszát" etették az állatokkal, amíg nem csépelték ki a gabonát. A keperakás pedig külön tudomány – okítottak a kézi aratás ságodi mesterei.

A novai aratóversenyen szép sikert elért ságodiak: Az első sorban: Kiss Csaba, Kiss Csabáné, Bor Józsefné, Farkas Nándorné, Kónya Miklósné, Molnár Ferencné, Fülöp Katalin. A Hátsó sorban: Bor József, Dóci Géza, Kónya Miklós, Csonka Lászlóné és Brenner Józsefné. Fotó: Fincza Zsuzsa

A kepék árnyékában, mint amúgy aratáskor szokás, tálalták fel a versenyre készített ételeiket, amikkel olyannyira sikerült levenni a lábáról a zsűrit, hogy nemcsak az első díjat ítélték érte oda, hanem a még ebédelni is vissza mentek.

– A menüt a reggelitől az uzsonnáig részletesen elterveztük, hogy az pontosan olyan legyen, mint amilyet anno az aratók elé tettek – magyarázta Kónya Miklósné.

A zsűri által is agyon dicsért fő attrakciót, Halász Erzsi füstölt csülkös paradicsomos babos káposztáját cserépedényben tartották melegen.

– Úgy készült a babos káposzta, ahogyan az öreganyámtól tanultam – szerénykedett Halász Erzsébet – A füstölt csülköt puhára főztem, a vízben hagytam kihűlni, csak azután kiszedtem belőle. A csülök vízében tettem fel a savanyú káposztát, hagymával, babérlevéllel és magyarborssal fűszerezve. A babot külön megfőztem, s amikor a káposztával együtt megpuhult, a kettőt összeöntöttem, vékony rántással és paradicsommal ízesítettem. A csülköt feldaraboltam, de csak a végén tettem az ételbe, amit azután már nem szabad keverni, csak rázogatni, hogy szét ne essen a hús.

Csak úgy „mellékesen" volt még fokhagymás sült oldalas kenyérrel, kovászos uborkával, három féle kalács ,szilvalekváros bukta, uzsonnára fokhagymás tejföl túró saját készítésű darált paprikával és több adag parasztpogácsa. Elárultak egy titkot is: a legjobban az újságpapír szigetel, az ételes edényt, az italos üveget jó vastagon be kell vele bugyolálni – ők így tartották melegen a húst és hidegen a túrót.

Kiss Csaba, Dóczi Géza és Bor József illusztrálásában azt tudtuk meg, hogyan vett anno a kovács méretet a kaszához. A pengének a gazda kinyújtott jobb kezének hónaljától a középízületig behajlított ujjaiig kellett érnie – ekkorát tudott ugyanis mindenki kanyarintani a kaszával. A kaszakalapáló szék is méretre készült, úgy nézett ki, mint egy sámli az üllőt tartó bakkal megfejelve. Mindennek úgy kellett stimmelnie, hogy ha a kalapáló az üllőre tette a kaszát, az úgy feküdjön fel a combjára, hogy kalapálás közben se mozduljon el. Nos, Kónya Miklós e fontos munkában a 2. helyen végzett. Ugyancsak ő készített egy ősrégi eszközt, a szalmahordó nyárssal még a zsűrit is sikerült meglepnie.

A ságodiak az élménybeszámoló után máris elkezdték törni a fejüket, mivel rukkolhatnának majd ki a következő novai aratóversenyen.

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a zaol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!