A madaraktól lestük el... - Kosárfonó és viseletkészítő tábor Gébárton

A szálasanyag feldolgozó táborban a kosárnak való fűzvessző mellé csütörtöktől alapanyagként felcsatlakozik a sás is, újdonságként ugyanis székülőke sással való bekötését is megtanulják a résztvevők Horváth Éva irányításával - avat a részletekbe Prokné Tirner Gyöngyi, az NKA által támogatott táborokat szervező Kézművesek Háza szakmai vezetője. Egyelőre azonban a kosarak készülnek nagy erőkkel, mégpedig a 21 éves Gerzsényi Gina útmutatása mellett. Ifjú kora ellenére rutinos kosárfonóval és rátermett oktatóval akad dolgunk, hiszen nagymamája, a lenti Dulics Margit közel fél évszázados tapasztalattal bír a kosárfonásban.

- Tőle és nagypapámtól kezdtem el tanulni már 7 évesen a kosárfonást, s a gimnázium után hivatásként is ezt választottam - meséli Gina, aki idén tesz vizsgát a budapesti Hagyományok Háza képzésén. Azt is megtudjuk tőle, hogy a kosárfonás igen ősi mesterség, annak idején vélhetőleg a madárfészkek szerkezetét utánozva leste el az ember a technikát.

A táborban előkészített speciális fűzfavesszővel dolgoznak a résztvevők, üstökben 6-7 óra hosszat puhul az anyag, amit utána le is hántolnak. A friss levegőn így is gyorsan szárad a vessző, amit éjszakánként még áztatnak, s munka közben is mindenkinek ott a keze ügyében a spriccelő. Ennek ellenére meggyűlik a bajuk a szívós holmival, amikor a fülezéshez csavarni kell a szálakat. Meg kell hagyni, nem könnyű munka, még ránézésre sem.

A kosárfonók táborvezető oktatója, a 21 éves Gerzsényi Gina (középen) tanácsot ad Rózsa-Vajda Krisztinának (balról), valamint Horváthné Varga Valentinának

A bödei Rózsa-Vajda Krisztina családi hagyományt folytatna a kosárfonással, de más oka is van rá.

- Pszichiátriai és szenvedélybetegekkel foglalkozom, a nekik szánt programokat szeretném színesíteni e technikával - halljuk az egerszegi szociális klub vezetőjétől.

- Édesapám is kötött régen kosarakat, de kislányként még nem érdekelt ez a mesterség - kapcsolódik Horváthné Varga Valentina. - Mostanában azonban, hogy kertészkedésre adtam a fejem, kiderült, mekkora szükség volna jóféle kosarakra. Eljöttem hát, hogy megtanuljam. Irodában dolgozom, munka utáni kikapcsolódásnak is ragyogó ez az elfoglaltság.

A fonott kosárnak amúgy megszámlálhatatlan formája, változata létezik, alkalmazkodva a mai igényekhez ajándéknak, dísznek is készítik. A táborban viszonylag kisebb kosarak születnek, hiszen a lényeg a technikai fortélyok tökéletesítése. Legtöbben nem kezdők, ugyanis három éve már szakköri keretben is zajlik oktatás.

Takács Zsuzsánna táborvezető (középen) Takács  Andreával és Tóth-Gergye Andrással konzultál

A viseletkészítők a házban vertek tanyát, hiszen áram is szükségeltetik az otthonról hozott varrógépek működtetéséhez. A „tananyag” az egyik legősibb fazon, a mellévarrott ujjú női ingváll, ami ránézésre a raglán szabásvonalra emlékeztet. Az ingváll kifejezés eredete homályba vész, elég annyit tudnunk, hogy a holmi nem csak a vállat takarja, komplett női inget jelent.

- Ez az ingtípus szabályos téglalapok összeillesztéséből alakul ki, s a nyaknál és a vállaknál kialakított ráncolás adja az esését - avat be a táborvezető, Takács Zsuzsánna népi iparművész, viseletkészítő. - Ünnepi viseletnek számított, a kelengye része volt. Akkoriban még igen nagy becsben tartották a kézzel szövött vászonanyagot, minden centije értéket képviselt, nem vágtak bele, innen a geometrikus szabásminta és az abból fakadó bő ujj. Az íves szabásvonal csak később alakult ki. Két inget készítünk a tábor idején, egy autentikus darabot, s egy mai korba illő újratervezettet.

A hetési női ing szintén mellévarrott ujjú, így a díszítéshez a hetési motívumkincsből válogattak. Szőttes és hímzés egyaránt ékíti az ingvállakat, utóbbi autentikus volta felett Török Eta népi iparművész őrködik. Elméleti felvértezésnek sincsenek híján, a Göcseji Múzeumban járva amellett, hogy megtekintették, s meg is tapogathatták az eredeti ingecskéket, Marx Mária etnográfus előadást tartott a táborlakóknak. Akik között egy fiatalember is akad, a ruhaipari végzettséggel rendelkező, s korábban már a csipkeverést is kitanuló Tóth-Gergye András, aki édesanyjának készíti az inget. A landorhegyi iskolában tanító pedagógus hölgy a szeptemberi évnyitón talán már viselheti is.

Takács Andrea Bagodból érkezett, s nem csak a maga kedvére tanul.

- A bagodi Esthajnal kórus tagja vagyok, egyházi és népdalokat adunk elő. Az itt tanultakat továbbadom, így lesz majd szép formaruhánk.