Főpapi-, Jézus Szíve búcsúi mise Zalaegerszegen

1856. augusztus 25-én Boldog IX. Piusz pápa felvette a liturgikus naptárba Jézus Szívének ünnepét, melyet minden évben az Úrnapját (Krisztus Teste és Vére főünnepe) követő nyolcad utáni pénteken ünneplünk. Jézus kereszten átszúrt szíve a megváltó szeretet szimbóluma. A Jézus Szíve-tiszteletben a hívő magát az Istenembert, magát Jézust ünnepeli, úgy, ahogy szívének szeretetét kifejezte. A személyes egység révén Jézus egész embersége az isteni személy kifejezője. A szív nem pusztán jelképe Jézus szeretetének, hanem valóságos emberségének kifejezése, melyet áldozatul adott. A Szentírásban és a hagyományban a szív nem lélektani, hanem az egész embert kifejező fogalom, olyan ősfogalom, amely egyszerre fejezi ki a testi és a lelki valóságot. A testben megnyilvánuló személyesség belső központja, ahol a személyes elhatározások és a külső kapcsolatok megszületnek. Amikor Jézus szeretete helyett a szívét tiszteljük, akkor az elvont fogalom helyett a konkrét valóságra hivatkozunk, és ez egyúttal eszünkbe idézi a megtestesülés titkát is.

Fotó: Horváth László

A zalaegerszegi Jézus Szíve- (ferences) plébániatemplomot kilencven esztendeje kezdték el építeni, az ünnepi, főpapi búcsúi szentmisében erről is megemlékeztek az egyházközség tagjai, Ocsovai Grácián plébános vezetésével.

Snell György c. pudenzianai-, esztergom-budapesti segédpüspök homíliájában arra kérte a jelenlévőket, hogy legyenek szelídek, alázatos szívűek. Kövessék Jézust, tanuljanak meg megbocsátani, s szeretettel forduljanak embertársaik felé.

Fotók: Horváth László

A szentmise befejező részében a celebránsok a hívekkel együtt ismét felajánlották Magyarországot Jézus Szentséges Szívének, ahogy ezt száz évvel ezelőtt tették eleink.