Zalaegerszeg

2015.04.01. 17:39

Zalatnai László évtizedekig a Zala Volán vezetője volt, belekóstolt a politikába, volt a ZTE elnöke is

Zalaegerszeg - Mindig abban reménykedtem, hogy a politikai inga kilengése lassan leáll, és a szakmaiság nyer teret a mindennapok alakításában.

Győrffy István

Sajnos csalódnom kellett, mert ez nálunk nem így történt, történik. Sőt ennek a bizonyos ingának még nagyobbak lettek kilengései, és sajnos a szakmai megfontolások egyre inkább háttérbe szorulnak, szinte mindenbe beleszól a politika – mondja Zalatnai László, aki 2013-ig volt a Zala Volán Zrt. vezérigazgatója. Ekkor, elérve a rendes korhatárt, nyugdíjba vonult. Nem akart olyan környezetben tovább dolgozni, amilyenbe az általa irányított vállalat került, mert ez vállalhatatlan lett a számára. Előbb azonban nézzük meg, milyennek minősíthető az a Zala Volán, amit a szakmai hozzáértők nagy meglepetésére, otthagyott.

-Ha a buszokat, pontosabban a teljes járműparkot nézzük, akkor az ország legjobbjainak egyike volt a Zala Volán. A világ élvonalába tartozó autóbuszokat vásároltunk, mindenki láthatta, használhatta a csodálatos Volvo, Setra, és a Mercédesz autóbuszokat. Sikerült úgy átalakítani a vállalatot, hogy a tizenkét milliárd forintos árbevételnek a felét már nem a mindenkori költségvetések szűkösségének kitett személyszállítás adta, hanem ez döntően a kereskedelmi tevékenységekből származott. Az árufuvarozást például a szakmában először mi szerveztük vállalkozási formába, de az összes saját termelési feladatainkat üzletáganként úgy építettük ki, hogy minden szervezet önállóan érezze a piac kihívásait, és értékítéletét.   Márkaszervizeket üzemeltettünk, kereskedtünk alkatrészekkel, üzemanyaggal, s ahol csak lehetett a műszaki fejlesztésre, s az innovációra koncentráltunk. Az energiagazdálkodásnál például beléptettük a megújuló és az alternatív energiahordozókat, a napelemeket, napkollektorokat, vagy a szélgenerátort, sőt saját kutat is fúrtunk a központi telepen. De nem egy nagy központi telephelyet fejlesztetünk, hanem ott léptünk előbbre a megyében, ahol a legszükségesebb, s egyben a leggazdaságosabb volt – mondja.

A személyszállításnál mindig is verseny volt a vasúti- és autóbusz közlekedés között. Mondom is a vezérnek, hogy a volánoknak jól jöttek a vasútvonal bezárások. Ő azonban ezt cáfolja, s állítja mindig is a vasút fejlesztése volt a mindenkori kormányok elsődleges célja, hiszen a vasútban irdatlan vagyon halmozódott fel az évszázadok során, amit mindenki megpróbált hatékonyabban működtetni. Az idősebbek persze sokszor azzal jönnek, hogy most rosszabb a helyzet a vasútnál, mint száz évvel ezelőtt volt, hiszen például Kanizsáról előbb felért a gőzös Budapestre a kilencszázas évek elején, mint most. – Igen ám! De akkor a vasútnak nem volt versenytársa és nem volt annyi vasúti jármű sem a pályán, mint most, aminek a forgalmát meg kell szervezni, össze kell hangolni. Az utóbusznak nem a vasút a versenytársa, hanem a magánközlekedés. A vasúttal szembeni előnye az a busznak, hogy szinte házhoz megy, nem kell átszállni. Nem kell kimenni a vasútállomásra, ami például ma már vidéken nem is különbözik egy autóbuszmegállótól, lásd az új lövői vonalon épült vasúti megállókat. Sőt, a busznak, akár egy faluban is, több megállója lehet. Zalában például 257 településre megy a busz, ezek közül 94 zsáktelepülés, ahol eleve nincs is vasút, pontosabban Zalában mindössze, mintegy hatvan települést érint csak közvetlenül a vasútvonal. Sokszor ért bennünk az a vád, hogy ritkultak a kistelepüléseken a járatok. Előírt volt számunkra a hatékony gazdálkodás, a menetrendet a minisztérium hagyta jóvá. Amelyik település ennél többet akart, ott finanszírozni kellett volna a plusz igényt. Ehhez persze nem volt elég pénz.  A cél az volna, hogy közösségi járművekkel kényelmesebben és olcsóbban lehessen utazni, mint kocsival. Állítom, egy Setra busz kényelmesebb, mint az autó. Az ideális az lenne, ha a nagyvárosokba nem személykocsival özönlenének be az emberek, hanem közösségi járművekkel utaznának és a városok határából szállítanák őket úti céljukhoz a helyi közlekedés eszközei. A környezetvédelmi szempontok ezt sürgetnék, mert a városok bedugulnak. De hát ez már nem az én gondom – mondja.

Mégis, e gondolatot folytatva kerül szóba a volánok összevonása, nagyobb szervezeti egységekbe tömörítése. Zalatnai László elneveti magát, s azt mondja, hogy a szervezetfejlesztések két póluson mozognak, vagy centralizáció, vagy pedig decentralizáció zajlik.  – Most a volánoknál centralizáció történt. Győr-Sopron-, Vas-, Zala és Veszprém megye három Volán vállalatát vonták össze. Hat cégből lett egy. Az alapkoncepcióban vannak jó elképzelések, amit személy szerint én támogattam is, hiszen az életem során sokszor, sok helyen kellett újítani (16 fejlesztési újítási javaslata volt, Kiváló Újító ezüst fokozattal is kitüntették), új megoldásokat bevezetni, sőt, volt, amihez kurázsi is kellett.

Példának elmondja, hogy amikor 1990-ben megpályázta az igazgatói posztot, nem hitte, hogy sikerül nyernie. Az akkori elsőszámú zalai volán vezető országosan is elismert szakembernek számított. De a kollégái biztatták, hogy pályázzon, mert sokan látták az ambiciózus fiatalemberben a jövőt, hiszen szinte gyermekkora óta ismerték. Tudni kell Zalatnai Lászlóról, hogy a Volán volt az első és az utolsó munkahelye. Az egerszegi gépipari technikumban érettségizett és innét vezetett az útja Miskolcra, a műszaki egyetemre, aminek ötödik évfolyamát már a volán ösztöndíjasaként végezte, hiszen 16-17 évesen már a Volán támogatta andráshidai MEDOSZ nagycsapatában focizott. Így került aztán 74-ben a Volánhoz, ahol több beosztás után 90-ben már ipari és infrastrukturális üzletág igazgató volt, s a rendszerváltást követően, az említett pályázat elnyerésével lett a Zala Volán igaztója. A pályázati program lényegében a kilencvenes évek válságkezelő feladat összefoglalása volt, melynek megvalósításával sikerült a cég gazdasági stabilitását helyreállítani. Ekkor belekóstolt a politikába is. Az SZDSZ és a Fidesz közös listájáról bekerült az első szabadon választott egerszegi önkormányzatba.

-Hamar rájöttem, hogy nem az én világom az, ami az önkormányzatban, egyáltalán a politikában történik. Viszont az jó volt benne, hogy tehettem a sportért, hiszen a sportbizottságot vezethettem. Akkor történt először, hogy a helyi adókból lehetett címkézni, s azon voltunk a társaimmal, hogy ebből minél nagyobb összeget tudjunk a város sportjára fordítna. A cégünk is támogatta a sportot, a Zala Volán női kosárlabda csapata az országos élvonalba került, s azóta is ott van. A lényeg, többet nem indultam politikai szerepekért, viszont kilencvenötben megválasztottak a ZTE elnökének, mely tisztséget öt évig viseltem. De ez az öt év igen izgalmas és sikeres volt, hiszen ekkor alakítottuk meg, a sportkluboknál országosan is az elsők között, a ZTE Rt-t, hatvanmilliós tőkével, s a csapatnak is jól ment. Nézőkkel teli lelátók előtt, a csapat a harmadik, a negyedik, s az ötödik helyeken szerepelt, s idegenlégiósunk is, ha jól emlékszem csak egy volt. Olyan 16 elnökségi tagja volt az Rt-nek, akikkel mindent el tudtunk érni – eleveníti fel sportbéli emlékeit Zalatnai László. És, hogy a történések kronológiájánál maradjunk, ebben az időszakban keményen újra tanulni kezdett, megszerezte a szakközgazdászi diplomát, majd PhD fokozatot is teljesített, mester szakközgazdász lett.

Itt térünk vissza a politikai ingához, amelynek lengése elérte a volán vállalatokat is:

-Tudomásul vettük szaktársaimmal, hogy a politika eldöntötte, az lesz a jó, ha a megyékénél nagyobb egységekbe vonják össze a Volán vállalatokat. Több szakmai egyeztetés történt országosan is, s ezeknek megfelelően igyekeztünk a lehető legjobb megoldásokat kidolgozni. Ennek nem akadályozója, sokkal inkább, még a kritikus észrevételeimmel is előbbre vivője voltam. Igyekeztem úgy alakítani a folyamatokat, hogy a Zala Volánban rejlő tudás és gazdasági erő érvényesüljön, mert tudtam, hogy az összevonandók közül ez a leghatékonyabb vállalat. Hogy az általam erre a feladatra az országban felkészültnek, s elfogadhatónak tartott öt-hat ember közül kerüljön ki vezető, netán, hogy mint érintett én kapjak még megbízást, ahhoz a helyi politikai lobbinak is hatékonyabban kellett volna működnie, mert itt már nem a szakmai tudás volt az elsődleges. Sajnos, Zala lobbi ereje nem volt ehhez elég erős, pedig a megye érdeke ez lett volna. Itt jegyzem meg, végig élve a rendszerváltás utáni huszonöt évet, a zalai lobbi soha sem volt elég hatékony, bármilyen kormány volt is hatalmon. Sok történetet mesélhetnék, amikor a megye nem tudta az érdekeit érvényesíteni. A személyi döntések politikai kötődésen alapultak, s számomra elfogadhatatlanok voltak, ezért is választottam a nyugdíjba vonulást.

Zalatnai László pályafutása során megkapta a legmagasabb szakmai kitüntetést, a Baross Gábor díjat, 2007-ben pedig a Magyar Köztársasági Érdemrend Lovagkeresztje Díjban részesítette az akkori köztársasági elnök, Sólyom László. A mérnök, mester szakközgazdász persze nem semmittevéssel tölti az idejét. Szakmai tapasztalatai okán gyakran felkérik magánvállalkozások egy-egy projektben való közreműködésre. És ami még nagyon fontos, hiszen mindig is az élete szerves része volt,  változatlanul érdekli a sport.

A közösségi közlekedés azonban nélkülözi Zalatnai László négy évtizednyi szakmai tapasztalatit

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a zaol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!