Őseink gazdagsága

Mögötte a Göcseji Múzeum neoreneszánsz palotájának fa tetőszerkezete elképesztő gombafertőzöttségét láthattuk. Az épület gyönyörű – lehetne, sőt tágasabb is mindannyiunk hasznára, ha rossz műszaki állapota és mostani funkcionális elrendezése nem akadályozna meg a sokkal szélesebb múzeumi kínálat megalkotásában. Reneszánsz kert nyáron hűvös és árnyas kávézóval, új kiállítóterek – és sokkal kevesebb raktár Zalaegerszeg nagy értékű műemlék Belvárosában. Bizonyos, hogy attraktív és kellemesen hívogató belváros nélkül nincs fejlődő turizmus, mint ahogyan az is, hogy ehhez a kulturális intézmények tehetik hozzá azt a pluszt, ami összeköti az itt lakókat és vendégeinket.

A Falumúzeummal máris büszkélkedhetünk, hiszen – a megnyitását követő évek kivételével – sosem volt olyan kevés fekete fólia a tetőkön, mint most. Nagy örömünkre városunk új vezetése a fejlesztési koncepciónk mellé állt, és bízhatunk abban, hogy a pár év múlva városunkba érkezők igazi 21. századi kulturális kínálattal találkozhatnak.

A Göcseji Falumúzeum tágabb környezetünk, a zalai erdők között megbújó kis falvak mára letűnt gyönyörű építészetét és életmódját mutatja be. Ahogyan megyünk az új évszázadba, érzékelve környezetünk nyugtalanító változásait, úgy értékelődik fel a felelősen gondolkodók számára az egykori életforma. Nyugodtan olvassák tovább: senki sem akar lovaskocsival közlekedni, vagy petróleumlámpa fényénél olvasni. De igenis fontos, hogy meglássuk, elődeink mennyire harmonikusan éltek együtt környezetükkel, féltve-óva azt minden elemében.

Ezek a göcseji falvak mára nagyon is megváltoztak, már többszörösen is. Előbb az emberek gyarapodásával a zsúptetős faépületek tűntek el, majd mára a helyükön épült házakból is városba költöztek a fiatalok. Idősödnek a zalai falvak, majd' mindenütt idősek otthonát nyitnak az önkormányzatok. Hogy ehhez mi köze a múzeumnak? Bizony van: ahogyan a gyermekek-fiatalok számára a múlt tapasztalatainak átörökítése a fontos feladat, úgy az időseknél ezeknek a tapasztalatoknak a begyűjtése!

A Göcseji Múzeum adattára hat és fél ezer olyan fényképet őriz, amelyeket az 1950-es '60-as években készített Szentmihályi Imre, Múzeumunk alapítója. Ő az utolsó előtti pillanatban kapta lencsevégre Göcsej falvait, épületeit, szokásait, mindennapjait. Elképesztő érték ez, hiszen a kép (napjaink mindenható médiuma) őrzi és mondja el számunkra mindennél képletesebben, hogyan éltek elődeink. Nekem erről az időről nincsenek nagyon emlékeim – ám az idősek otthona mindennapi lakóinak annál inkább.

Életüket végigdolgozó szüleink (gondoljunk csak a háború pusztításaira, vagy a szocializmus korának „közveszélyes munkakerülés" fogalmára) még ezekből, a Szentmihályi-képeken látható falvakból jártak dolgozni Egerszegre, vagy maradtak otthon, hogy a téeszben tegyék a dolgukat. Rengeteg emlékük lehet, amiket előhozhat a múlt homályából a képek látványa! Micsoda sorsok tárulhatnak fel, és ez micsoda lehetőség (nekünk muzeológusoknak) a visszapillantásra! És persze egyáltalán nem utolsó sorban: azok, akik máról holnapra, talán már kicsit fölöslegesnek érezve magukat töltik napjaikat, majd megint fontosak lehetnek, beleélhetik magukat fiatalságuk napjaiba – minket pedig a mások által elmondhatatlan információkkal gazdagítanak.

Mindannyiunk hasznára – hiszen szüleink, nagyszüleink mai életminősége a mi felelősségünk, tapasztalataik nélkül szegényebbek volnánk. Mi, akiknek a múlt átörökítése a hivatásunk, hiszünk abban, hogy ők ma is ugyanolyan értékei társadalmunknak, mint egykor. Becsüljük meg őket!

Kaján Imre a Göcseji Múzeum igazgatója