A zalaegerszegi zsidók története

A megyeszékhelyi egykori zsinagógában hétfőn tartott konferenciával vette kezdetét a holokauszt emlékév Zalaegerszegen. Hetven éve, a második világháború borzalmainak részeként zajlott a zsidók ellehetetlenítése, majd elpusztítása Európában, benne hazánkban. Zalaegerszegen a a környező falvakból összegyűjtött emberekkel együtt a gettóból mintegy 1200 honfitársunkat deportálták 1944 tavaszán, közülük száznál alig többen élték túl. Rájuk is emlékezett a városi önkormányzat anyagi támogatása mellett létrehozott tudományos ülésszak, mely felidézte a zsidók betelepülését, a város iparosodásában és kultúrájában betöltött szerepüket, a kékfestő, kereskedő Schütz-család tragédiáját, az ellenük hozott törvények hatását, a gettó felállítását, a deportálást, valamint a megmaradtak, visszatértek 1945 utáni életét.

A zsinagóga nézőterét megtöltötték az érdeklődők, akiket Gyutai Csaba polgármester köszöntött, hangsúlyozva, az a tragédia, ami 70 évvel ezelőtt történt, a magyar történelem része. Javasolta, az emlékezés éve szóljon arról a közösségről, amelynek élete, munkája hozzátartozik a város fejlődéséhez. Jelezte, Zalaegerszeg 8,2 millió forintot nyert az NKA-tól, de összesen 10 millió forintot szán az emlékév eseményeinek.

Az előadók: Kapiller Imre, Megyeri Anna, Béres Katalin, Siklósi Vilmosné, dr. Paksy Zoltán. Fotó: Katona Tibor

A hitközség vezetése nevében Siklóis Vilmos szólt, felidézve a veszteséget: 6 millió zsidó, köztük 600 ezer magyar zsidó, köztük 1200 egerszegi zsidó elpusztítását. Köszönetet mondott azért a gesztusért, hogy az emlékév eseményeit a város rendezi. „Minden a szavakkal kezdődik", idézte. A Horthy-korszak felelősségét nem lehet semmissé tenni. „Anyám a naplójába azt írta, a magyar közigazgatás magyar törvények nevében, magyar vagonban deportálta őt", adott személyes érintettséget a felhangzó előadásoknak.

Kapiller Imre, a megyei levéltár történésze az 1750-es évektől kezdve elemezte a statisztikát a Rohoncról idetelepülő zsidó iparosok, kereskedők családjáról. A betelepülés Bíró Márton püspök kereskedést korlátozó tilalma miatt torpant meg, noha tetemes árendát fizettek a zsidók.

Megyeri Anna, a Göcseji Múzeum munkatársa a Schütz család történetét adta közre. Az eredetileg kékfestő família a Rákóczi úti üzletben virágoztatta fel a textilkereskedését, sokféleképpen támogatta a várost, Frigyes tagja volt a városi elöljáróságnak. Elhurcolták, tönkrement mindaz, amit a család alkotott. (Az előadó elcsukló hangja érzékeltette, máig ható a döbbenet.) Ezért idézte Kiss Gábor levezető elnök Radnótit: „Oly korban éltem én a földön, amikor az ember úgy elaljasult..."

Béres Katalin múzeológus a kulturális életbeli szerepről, majd kirekesztésről szólt, többek közt arról, hogyan lehetetlenítette el az akkori városvezetés Gábor Miklós apját, mert szemet vetett a mozijára.

Csalló Gergely tanár a zsidótörvények hatásait elemezte: miképp vesztette el a zsidóság a vagyonát, az állásait, végül az életét. Dr, Paksy Zoltán levéltáros-történész az egerszegi gettó felállításáról és a deportálásról adott közre forrásokkal alátámasztott drámai ismeretanyagot. A téglagyárban lezajlott kínzásokról külön szólt,

Siklósi Vilmosné az 1945 utáni keserves újjászerveződéssel ismertette meg a hallgatóságot. Azokról mesélt, akik félelemből eltagadták gyermekeik elől származásukat. Az 1995-ben újjáalakult hitközség ma a semmiből próbálja meg visszahozni a vallási és kulturális hagyományokat.