Nagy Lajos megírta a botfai templom történetét

– Tekintve, hogy a XIV. században a csatári apátsághoz tartozó botfai filiáról kevés zalai forrás áll rendelkezésre, a veszprémi érseki levéltár iratanyaga volt a legnagyobb segítségemre, de Jakab István építész tavalyi műszaki leírását is felhasználhattam – mondta a könyv elkészültének körülményeiről Nagy Lajos helytörténész, akit a botfai citerások vezetőjeként is ismerhetnek olvasóink, így a kiadásban – Zalaegerszeg önkormányzata és annak vezetői mellett – a Válicka Citerabarátok Egylete is segített.

Nagy Lajos, a kötet szerzője. Fotó: archív

Nagy Lajos a templomok, kápolnák jelentőségével indítja a visszatekintést, s jut el a botfai, 1796-1800 között felépült Szűz Mária Szent Neve elnevezésű hagymakupolás, műemlék jellegű barokk templom bemutatásához. (Az Erdődyek birtokán épült templom létrejöttét Padányi Biró Márton 1745 utáni egyházkerületi reformja segítette.)

A szerző az építéstörténet mellett hangsúlyt fektetett az épület belső berendezésének számbavételére, sőt, az itt szolgáló plébánosokról és kántorokról sem feledkezett meg. Alapos munkájának elismerése az a dicsérő lektori vélemény, amit Karlinszky Balázs, a Veszprémi Érseki és Főkáptalani Levéltár munkatársa jegyez. A lektor kiemeli a néprajzi hagyományok előtérbe helyezését. A szerző kitér arra a folyamatra is, ahogy a botfaiak kiküzdötték maguknak a saját plébánost a második világháború után.