Hétszázöt leölt farkasért fizettek

Kaján Imre múzeumigazgató és Balaicz Zoltán alpolgármester megnyitója után vette kezdetét a negyedszázados előzményekkel bíró szakmai diskurzus. A két napon mintegy harminc előadás hangzik el, s a résztvevő közgyűjtemények (múzeumok, könyvtárak, levéltár) száma immár nyolcra emelkedett.

- Az utóbbi években, így idén is a magyar tudomány napjához időzítették rendezvényt, ami a kollégák kutatási eredményeinek jobb megismerését célozza - tudtuk meg dr. Kostyál Lászlótól, a szervező Göcseji Múzeum igazgatóhelyettesétől.

A résztvevők egy csoportja, balról a második Kapiller Imre. Fotó: Pezzetta Umberto

Az első nap programjából Kapiller Imre levéltáros-történész A farkasokat megöljük, ugye? című előadása tűnt a legérdekesebbnek, amelyben az állatok 19. századi irtásáról értekezett. Vajon hol talált forrást e témához?

- A megye főadószedőinek irataiból dolgoztam, amelyekben az élet legkülönbözőbb területeire találhatók adatok - kezdte Kapiller Imre. - Az akkori főadószedők kezén ugyanis átment minden egyes kifizetett krajcár. Ily módon a megyei építkezésekre, az utak, hidak karbantartására, de még a börtönbeli rabtartásra kiadott pénzeknek is egyformán nyoma volt náluk. A farkasok irtásának költségeit szintén akkurátusan dokumentálták. A vármegye ugyanis 1802-ben úgy rendelkezett, hogy a farkasokat irtani kell, s minden egyes elejtett példányért 2 forintot fizet. Az elismervényekből kiderül, hogy 1803 és 1849 között 705 elpusztított farkasért fizettek. Azt is feljegyezték, hogy kinek és hol járt a 2 forint, így kirajzolódik, mely területeken éltek a farkasok.

A legtöbb elejtő nem vadász, hanem közember volt, ami azért érdekes, mert az 1750-es évektől a parasztoknak tilos volt puskát, vadászebet vagy csapdát tartaniuk. Az irtás azért rendelték el, mert a farkasok a vadállomány mellett a háziállatokat, a kihajtott birkákat, borjakat is előszeretettel ritkították.