Tajvanon tanulmányozta a robotikát a zalai mérnök tanár

– Először is köszönöm a Zala­egerszegi Szakképző Centrumnak, hogy lehetővé tették a programban való részvételemet az általuk támogatott sikeres pályázat nyomán – mondja a műszaki informatikus mérnök tanár, aki a versenyszférából érkezve tanít a szakképző centrum Széchenyi István Szakgimnáziumában. A távoli országban tett szakmai látogatásról szóló beszámolót az intézmény igazgatónőjével, Némethyné Lövey Zsuzsannával együtt hallgatjuk. – Két hónapot tölthettem a Kína partjainál található szigeten, Tajvanon a műszaki képzés és a vállalati informatika, elektronika tanulmányozásával. Intelligens gépekkel, szoftverekkel ismertették meg a házigazdák a pályázat útján kiválasztott delegáció tagjait. Az iskolán kívül a cégeknél tett tanulmányi látogatásokon láthattuk, hol tart náluk az ipari forradalom 4.0, milyen okosgyárak, okosvárosok alakíthatók ki. Mindkét énemnek kedvére való volt, hiszen eddig a gyakorlatban dolgoztam, most pedig oktatok, s el is ­hozhattam a muníciót a tanítványaimnak. Hitelesen el tudom mondani, mit érdemes tanulni, miért érdemes tanulni, ez segít a tanulói motiváció kiváltásában.

Fekets Gábor úgy fogalmaz, Tajvanon a jelenleg elérhető jövőt mutatták meg, azt, hogy a robotika mire lesz képes hamarosan a vállalati szférában. Egész gyártósorok működnek robotizált módon, ami nem jelenti azt, hogy ne lenne szükség az emberre, de erről kicsit később.

Tajvan 38 ezer négyzetkilométernyi sziget, de tudnivaló, hogy technológiai ipara kulcsfontosságú a világgazdaságban. Tajvani cégek gyártják a világ fogyasztói elektronikájának nagy részét, bár ezek többsége a tajvani tulajdonú, Kínában lévő gyárakban készül.

– Mi volt a legérdekesebb?

– Az ember utazik 24 órát, és 10 ezer kilométert, teljesen más kultúrába kerül, más a táj, a nyelv, az éghajlat, az étkezés. A szervezők azonban pozitívan álltak hozzánk, a legmodernebb technológiát mutatták, semmit nem rejtettek el előlünk, sőt, az a céljuk, hogy lássuk, mi mindent tudnánk használni az ottani fejlesztésekből – mondta a tanár, akiről érződött, napokig tudna mesélni. – Tíz országot képviselve tízen voltunk jelen, Magyarországról én egyedül, de Európából is csak hárman voltak rajtam kívül.

Kiderült, az Innovációs és Technológiai Minisztériumban zajlott angol nyelvű munkaebédi elbeszélgetés után választották őt, a program a tajvani magyar kereskedelmi iroda partnerségével valósult meg. A 36 éves Fekets Gábor egyébként már ettől függetlenül is másfél éve tanulja a kínai nyelvet, pusztán érdeklődésből, boldogulni is tudott a nyelvismeretével.

– Amikor megszólaltam egy boltban, eléggé meglepődtek – jelezte az első sikerélményt. – Nyolcéves kislány is beszélt velem egyébként angolul, azt kérdezte, miért ilyen nagy a szemem…

Milyen Tajvan? Érződik az egykori japán befolyás, céltudatosak, feladatorientáltak, motiváltak.

A tanulmányi delegáció tagjai maguk is fejleszthettek robotot, amit a zalai tanár készített, éppen a Széchenyi-iskolában jár-fel alá a szőnyegen, magán hordozva egy kamerát is. Az asztalon előttük a ledekből készült, programozott, szívet formázó futófényfüzér, mindkettő számítógépes szoftvere irányítható mobiltelefonról. Egy másik eszközön a sziget sziluettje látható, és a tajvani város, Taichung neve.

– CNC-marást is tanultunk, ezzel készítettem az utóbbit – magyarázta a tanár úr.

– Az iskolai speciális szakkörön a gyerekek megismerkednek Gábor eszközeivel, s maguk is készíthetnek ilyet – tette hozzá az igazgatónő, jelezve, kollégája itt érettségizett, a diákok számára még hitelesebb, amit képvisel.

Ha robotika, akkor gyakorta halljuk, de mi lesz azután az emberi munkaerővel?

– Ha készen állunk erre a világra, megszerezzük hozzá a tudást, robotokat fogunk irányítani. Nem kell félni, hiszen néhány évtizede nem volt számítógép, most meg el se tudjuk képzelni nélküle az életet.

A képzés végén Gábor két oklevéllel lett gazdagabb, egyik az ottani csapatszervező közösségi munkáját dicséri. Ő is építette azt a bizonyos global village-et, a világfalut.