Élő népművészet: A Nyugat-dunántúli régióból és Szlovéniából 722 alkotás érkezett az idei kiállításra

Ezt Beszprémy Katalin a 17. alkalommal meghirdetett Élő népművészet országos pályázat és kiállítás kurátora fogalmazta meg minap, amikor a Keresztury VMK Gönczi Galériájában megnyílt és október 23-ig látogatható régiós kiállítás kapcsán kérdeztük.

– A kérdés, miként él a népművészet a 21. században, és hívhatjuk-e így a kortárs népi kézművességet? – kezdte – A helyi ízléshez köthető önellátó paraszti kultúra már nem létezik, de létezik a kortárs kézművesség, amely a népművészetre mint ihlető forrásra tekint. A tudás már nem generációról generációra száll, hanem szervezetten oktatják az alkotó közösségek, ahol a tárgyi anyanyelvünk elsajátítható. Ebben töltenek be pótolhatatlan szerepet a népművészeti egyesületek és egyik zászlóshajójuk a zalai szervezet. Ez tükröződik a régiós pályázat gazdag anyagában is – fogalmazott. A népi kézművesség jövőjének legtöbbet ígérő útja a mesterségek, mesterek egymásra találása, együttműködése, tette hozzá. Ennek szép példáját látja abban, ahogy az Újragondolt Hetés című projektben megszülettek a művek, mert ezek között a hétköznapokban hordható öltözetek is megjelentek.

– Több csoport dolgozott, hogy a tájegységre jellemző viseletet a mai öltözetkultúrába átemelje. A csapatmunkában részt vettek nemezesek, gyöngyösök, viseletvarrók, hímzők és cipőkészítők, sőt, a Savaria Cipőgyár régi dizájnerei is bekapcsolódtak. Útmutatásukkal készültek el a jelen igényeihez illeszkedő, mégis a tájegységet idéző lábbelik – emelte ki.

A zalaegerszegi fafaragók műveire is felhívta a figyelmet a kurátor, amelyek bizonyítják, itt színvonalas és folyamatos műhelymunka zajlik, képzésekkel gazdagítva.

Értékelése szerint a gyékényből, vesszőből készült tárgyak is megfelelnek a mai lakáskultúra által támasztott igényeknek.

– Modernek, de őrzik a hagyományokat, nem avíttasak, mint anno a háziipari szövetkezetekből kikerült portékák.

A takácsszövés technikájával készült vállkendőkről úgy fogalmazott, hétköznapi és ünnepi öltözködésben is elegáns kiegészítői a mai női ruháknak.

Beszprémy Katalin fontosnak tartotta, hogy Szlovéniából is érkeztek pályaművek, mert ez jelzi, sikerült feléleszteni a hetési hímző- és szövőkultúrát. Hazánkból jártak ki oktatók, a népi kismesterségek szlové­niai szakkörökben zajló tanítása beérett, az eredménye látható a kiállításon.

Az Élő népművészet országos pályázatát először 1973-ban Nyíregyházán hirdették meg, ott volt az otthona a rendszerváltásig, akkor a budapesti Néprajzi Múzeumba került. Ez a pályázat adott lehetőséget anno az amatőr mozgalom bemutatkozására, amit a sokszínűség jellemzett szemben a háziipari szövetkezetekből kikerült, csak a legismertebb tájegységeket tükröző, sorozatban készült termékekkel.

Idén nyolc régióba szervezetten hirdették meg a pályázatot, teret adva a határon túli alkotóknak is. Különleges helyzet alakult ki az erdélyi pályázókkal, mert a járvány miatt az ottani kiállítóhelyek zárva tartanak, ezért az anyagaikat virtuális tárlaton mutatják be. Így vélhetőleg sokkal többen vehetik szemügyre az alkotásokat, mintha a kiállításra kellene utazni az érdeklődőknek. Az anyagokról készült fotók mellett az alkotókat bemutató kisfilmek is elérhetők az internetes tárlaton. Hasonló megoldást javasolt Beszprémy Katalin a többi régiós kiállítás anyagának népszerűsítésére.

A Győr-Sopron-Moson, Vas és Zala megyét, valamint Szlovéniát összefogó térségből 77 alkotó küldött 722 művet, közülük 25 kapott régiós díjat. A nyugat-dunántúli kiállítás megrendezését a Zala Megyei Népművészeti Egyesület nyerte el, tíz év alatt harmadszor. Azzal érdemelték ki, hogy itt elhivatott, megújulásra kész alkotókból szerveződött, sokféle mesterséget összefogó csapat működik, amelyik számára az elmélyült műhelymunka mellett a közösség, a közönség is fontos. Ez tartja életben a népművészeti mozgalmat, hangsúlyozta Beszprémy Katalin.