Az ifjú történész, Kanász Viktor könyvet írt a surdi csodáról

A fiatal szerző, Kanász Viktor Nagykanizsán született, a Batthyány-gimnáziumban tett érettségi után a Pázmány Péter Katolikus Egyetemen történelem szakon szerzett diplomát. Majd Pécsen kezdte el doktori tanulmányait. Dolgozott a Győri Egyházmegyei Levéltárban, a Veszprémi Érseki és Főkáptalani Levéltárban és a Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltárában. Két éve az MTA-PPKE Fraknói Vilmos Római Történeti Kutatócsoport tudományos segédmunkatársa, emellett pedig a Magyarságkutató Intézet (MKI) tudományos segédmunkatársaként is számítanak a tudására.

– A Nagykanizsától délre és délnyugatra eső apró- és kisfalvak egyedülálló területet alkotnak, különleges régió ez, ahol nemcsak a horvát–szlovén–magyar határ találkozik, hanem a zalai dombok és a somogyi lankák is egymásba simulnak – írta a könyv előszavában Kanász Viktor. – E terület egyszerre hordozza Zala és Somogy vonásait. Csak ezt szem előtt tartva érthetjük meg az itt lakók kettős identitását. Ezért is választottuk a Tüskés Tibor ihlette sorozatcímet: Somogyország-Zalamente. A sokszorosan határterületnek számító vidék múltja – talán pont emiatt – elfeledett, sok tekintetben kutatatlan, s e hiány orvoslásra vár. A sorozat célja, hogy bemutassa Surd és a környező települések, például Liszó, Nemespátró és Belezna, valamint Zákány, Őrtilos és Somogybükkösd történetét, segítve az olvasót a települések lakóinak jobb megismerésében.

A történész hozzátette: a sorozat első kötetében egy, a térség mai arculatát jelentősen formáló személy és családja történetét mutatják be. A választás nem véletlen, ugyanis Pagony Károly tevékenysége és a surdiak összefogása a mai napig élő példája annak, hogy a tudás, a jó ötletek, a kitartás, a szorgos munka és az összefogás által egy kis lélekszámú falu is elkerülheti a csendes elöregedés, illetve az eltűnés veszélyét.

– A nagyszülők történetein kívül maradt még valami, ami élő mementóként emlékeztet a két világháború közötti pár évtizedre – fogalmazott Kanász Viktor. – Arra az időszakra, amikor az ismeretlenségből a település neve bekerült az országos köztudatba. Ennek oka pedig a fenyő. Különleges csemetekertjének és fenyőültetvényének híre ugyanis messze eljutott, s a régi világ után sem ért véget a sikertörténet. Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint hogy manapság minden decemberben a rádió- és televízió-műsorok sora foglalkozik azzal, hogyan „indulnak el” a fenyőfák az ország egyik fő karácsonyfa-termelő falujából. Ilyenkor gyakran elhangzik a helyi gazdák szájából Pagony (Petrzilka) Károly neve, akinek a surdi fenyőtermesztés kezdeteit tulajdonítják. Ami­kor pedig rákérdeznek a különös történetre, gyakran lehet hallani az orosz hadifogságról és a titkon zsebbe varrva Surdra hozott fenyőmagokról. Bár a neves erdész nagy tiszteletnek örvend, élete, személyisége mindeddig rejtve maradt előttünk. Nemrég azonban páratlan lehetőség nyílt a falu történetére oly jelentős hatást gyakorló erdész életének alaposabb megismerésére. Kiderült, hogy Pagony Károly unokái, Pagony Péter és Pagony Rita több fontos dokumentumot is őriznek nagy­apjuk és családja életéről. Ezek közül kiemelkedik Pagony Károly halála előtt írt visszaemlékezése, melyben papírra veti családja és saját történetét egészen 1921-ig, amit 1994-ben fia, Hubert fejezett be.

A történész szerint szerencsés eset, amikor az írott források mellé képi dokumentumokat is csatolhatnak, ugyanis a Pagony család több száz képet tudhat magáénak a két világháború közötti időszakból. Mindez egy történeti kutatás keretében páratlan lehetőséget nyújt Pagony Károly életének, Surd, Nagykanizsa és a térség történetének jobb megismeréséhez. A könyv nem vállalhatja a falu históriájának monografikus feldolgozását, ám remélik, hogy mindez előmozdítja egy átfogó falutörténeti munka megszületését.