A letenyei művelődési ház-könyvtár kollektívája értékelvű kultúrát teremt és közvetít

A térség kulturális életének fellegvára

A művelődési háznak otthont adó Andrássy–Szapáry grófi kastély a második világháború után, 1949-ben lett a térség kulturális életének fellegvára. Az épületbe költözött a mozi, majd az Iparos Olvasókör és Polgári Kaszinó közel 700 kötetes könyvállományára alapozva itt kezdte meg működését a járási könyvtár is. Utóbbi 1993-ban költözött át a Makovecz Imre-tanítvány, Nagy Ervin építész által megálmodott új könyvtárpavilonba. Az integráltan működő művelődési háznak több igazgatója is volt: a leghosszabb időt, 1957-től 1991-ig Tóth Oszkár töltötte el az intézmény élén, akitől Dömők József vette át a vezetést, s irányítja a mai napig a „Fáklyát”.

– A Fáklya Művelődési Ház és Könyvtár Letenye egyik legfontosabb szellemi központja és közösségfejlesztő színtere, ezt túlzás nélkül állíthatom – szögezte le elöljáróban Dömők József, akivel az elmúlt 70 évről beszélgettünk. – Tevékenységét alapvetően a város szolgálatában végezte mindig, feladatköre fokozatosan térségi feladatokkal is bővült. Fontosnak tartottuk és tartjuk az értékközpontú, minőségi kultúraközvetítést, fő szempontként kezelve a folyamatosság-értékmegőrzés-megújulás-értékátadás négyes gondolatiságát. Ebben állandóságot jelentenek a helyi művészeti csoportok, alkotói körök, kisközösségek és visszatérő hagyományos nagyrendezvényeink.

Az elmúlt évtizedek értékei

Dömők József – visszatekintve a mögöttük hagyott 6 évtized értékeire – kiemelte néhai Keszei Sándorné, Irma néni, a népművészet mestere, állami díjas munkásságát, a színjátszó kör tevékenységét, a pávakör sikereit, mely eljutott a debreceni országos döntőre is. A nyolcvanas évektől indultak el Stefán Vincéné vezetésével az országos népművészeti és kézművestáborok, a hímző- és szövőkör, illetve jelentősnek mondható a fafaragó tábor és a népi faszobrászok alkotótelepe is, a letenyei fafaragó egyesület tagjai közül az igazgató Boa Endre és Bedi László szerepét emelte ki. Az időben közelítve napjainkhoz, a Cselényi házaspár 1991-es Letenyére költözését tartotta kiemelkedő jelentőségűnek, Cselényi József Attila azóta a Mákvirág Citerazenekar, neje, Cselényiné Erős Enikő pedig a Vox Varietas Kamarakórus munkáját irányítja.

– A városban alkotó írók, költők számára rendszeresen szerveztünk a könyvtárban könyvbemutatókat, a festők pedig kiállításaink állandó szereplői – folytatta az igazgató. – Hagyományos nagyrendezvényeink közül a Mura Menti Napok rendezvénysorozata emelkedik ki, melynek keretében mindig tömegeket vonzó sztárfellépőket, legendás előadókat sikerült Letenyére csábítani. E program jövőre lesz 60 éves! A mintájára néhány éve elindítottuk a tavaszi Hóvirág fesztivált, tavaly pedig a Platán őszi fesztivált. Tervezzük egy téli programsorozat beindítását is. De nem hagyhatom ki a sorból a rendszerváltás időszakának, úgy vélem, korszakos jelentőségű programját, a Mura Menti Népfőiskolát sem. Az elmúlt években tartalmas kapcsolatokat építettünk ki a muravidéki magyarsággal, s a horvátországi Muraköz és Varasd megye kulturális szereplőivel is.

Az igazgató legnagyobb fájdalma, hogy a fiatalok lényegében hiányoznak a városból, mert többségük másutt dolgozik, esetleg egyetemen tanul, és csak éjszakára vagy hétvégére tér haza. Nagy hiátus a következménye a letenyei gimnázium 1978-as bezárásának, mert az intézmény addig összetartotta a fiatalokat.

Persze van örömteli fejlemény is: uniós forrásból az alsó szint felújításával elkezdődött az egykori kastélyépület rekonstrukciója – Dömők József abban bízik, hogy a közeljövőben sor kerülhet a felső szint, a nagyterem és az épület külső részének teljes renoválására. Így ismét régi fényében ragyoghat a Fáklya, melynek fénye – ahogy az igazgató fogalmazott – utat mutat az elértéktelenedő világban.