Szerkesztőségi pillanatképek

A városban sétálók közül sokan megállnak az ajtó előtt és hangosan felolvassák útitársaiknak: Zalai Hírlap, aztán tovább sétálnak. Tavaly egy úr megállt az ajtóban, bekukucskált és azt mondta: sosem láttam még szerkesztőséget, aztán továbbhaladt. Gyakorta betérnek az erre járók: milyen újságot árusítanak? Mikor meghallják a választ, hogy mi nem árusítunk, jön a következő kérdés: hol van újságárus? Sok turista betér érdeklődve, hogy merre található egy-egy bankfiók, posta, gyógyszertár, buszmegálló, s tudakozódtak már vonatmenetrend iránt is. Egy kedves hölgy így jött be: tudom, hogy nem információs iroda, de útba tudnának igazítani?

Egyik nap besétált egy úr (köszönés nélkül) letette a táskáját az asztalra: fénymásolnom kéne. Sajnos, nem tudunk segíteni – mondta neki hirdetési tanácsadó kolléganőm, mire vendégünk közölte: ez nem a Tourinform? Nem, az velünk szemben van- hangzott a válasz. Az úr kissé mérgesen így reagált: „múltkor is kérdeztem valakitől, merre van a gyógyszertár, de amit mondott, az megszűnt, úgyhogy ez csak félremagyarázás”, majd felkapta a táskáját és kirohant. Gyakorta feltipegnek a lépcsőn kisgyerekek, beszaglásznak pórázon vezetett ebek, s napokban egy hófehér kölyökmacska is tett egy tiszteletkört, ismerkedve egy szerkesztőség életével.