Őrület a körforgalomban, avagy az önjelölt Vin Diesel és a karma

Addig-addig kapargatta az ajtót, mire összeszedtem magam, hogy elvigyem egy rövid sétára. A mi környékünk csendes, este hét után az ember már senkivel sem találkozik. Lady viszont kekeckedő fajta, ha a közeli kutyás családiházak felé viszem el, garantáltan felveri ugatásával a környéket. Bízva a nyugodt és biztonságos sétában, a közeli fahíd felé vettem az irányt, amely mellett egy kis körforgalom van kialakítva. Pár autót leszámítva nemigen jár arra senki este tízkor – talán ebben a hitben érkezett ide történetünk főszereplője.

Már visszafelé tartottunk, mikor irdatlan nagy hangzavar törte meg az addig nyugodt éjszaka csendjét. Egyik pillanatról a másikra, mintha egy Halálos Iramban filmbe csöppentem volna; Egy BMW-s nekiállt driftelni a körforgalomban, természetesen úgy, hogy közben jöttek arra az autók. Bevallom megfagyott bennem a vér is, s végig csak az motoszkált a fejemben: Mégis, hogy a fenébe lehet valaki ennyire idióta? Kisebb kocsisor alakult ki a körforgalom előtt, hangos dudálások és káromkodások színesítették a csikorgó gumi hangját. Önjelölt Vin Dieselünket persze ez nem állíthatta meg, még nagyjából öt percen keresztül verte a köröket.

Lady berezelt. Bújt mögém, s láttam rajta, hogy retteg, akárcsak én. Mindössze pár méter választott el a driftelő őrülttől, egy kisebb csúszás és garantáltan elgázol, ha lelépek a zebrára. Párszor elő is fordult: az egyik körnél majdnem a villanypóznára kenődött. Néhány perc múlva a BMW-s megunva a „menőzést” úgy döntött elindul a dolgára, de egy másik kocsi bevágott elé, kényszerítve, hogy szálljon ki. Mihamarabb szerettem volna hazaérni, ezért nem akartam megvárni a folytatást, de a távolból két-három szitokszó után tisztán hallani lehetett: Na, akkor most jogosítványt kérnék szépen…