Önzetlenül segíteni máson

Sok embert ismerek, akik csak azért próbálnak meg segíteni másokon, hogy ne kelljen szembenézniük a saját problémáikkal. De az önzetlenség nem erről szól! Önzetlen akkor lesz az ember, amikor észreveszi, hogy mások is élnek maga körül, és amit tesz, úgy teszi, hogy nemcsak magára gondol, hanem embertársaira is.

SÉTA

Gondoljunk csak bele, hányszor megyünk el az utcán úgy valaki mellett, hogy csak magunkat látjuk, a másikra nem fordítunk figyelmet. Nem vesszük észre, hogy valaki éppen leejtette nehéz táskáját, nem tud átmenni a zebrán segítség nélkül, vagy éppen összetörték a szívét, és nem tud kilábalni a szomorúságból. A mai ember nem gondol másokra, mindig mindenben csak magát látja. Éli az életét, de mégsem igazán. Tulajdonképpen nem is él teljes életet.

A minap épp az iskolába igyekeztem, amikor egy hölgy megszólított. Megkérdezte, hogy merre van a kórház, mert éppen a férjéhez megy, aki halálos beteg. Megesett rajta a szívem, hiszen olyan elkeseredetten mondta mindezt, hogy kétségbe vontam, képes lesz-e bemenni egyedül, így vele tartottam, bár utam nem pontosan arra vezetett. Egész idő alatt az életéről mesélt, s egy percre el is felejtette bánatát. Mint kiderült, nem is lakik messze tőlünk, ezért megbeszéltük, hogy máskor is a segítségére lehetek. Azóta is gyakran találkozunk, s naphosszakat beszélgetünk.

Talán ez is egyfajta önzetlenség, hiszen az életet a kis dolgok teszik naggyá. Követnünk kell a jó emberek példáját, és akkor talán a Föld is egy jobb hely lehet.

Az embernek akarnia kell adni, igazán adni. Kevesebbnek s nagylelkűbbnek lenni. Önzetlenül adni s nem várni cserébe semmit, és soha nem foglalkozni azzal, hogy mit mondanak erre mások. Legyünk biztosak magunkban, legyünk jobb emberek, s tegyük jobbá ezt az életet.

Horváth Petra Virág 11.A

Mindszenty József Általános Iskola, Gimnázium

és Kollégium

Zalaegerszeg