Mi értelme van konfliktust és feszültséget generálni a járványhelyzetben?

A Ghymes együttes Kézfogás című dalában is elhangzik: „Nézd a szemeimet, minden kiderül, kár mondani már; A magyarság szívbe menekül, úgy is jót talál, úgy is jót talál…”

A koronavírus-járvány azonban alapjaiban rengette meg az értékeinket. Én újságíró vagyok, egy apró porszem a társadalomban. Igyekeztem nyitottan tekinteni a világra, lehetőség szerint megfogadni az idősek útmutatását, miközben a személyiségemet építve az önmérsékletre törekedtem. Soha nem vonzott az orvosi hivatás, miközben tiszteltem azokat, akik az embertársaik gyógyítására tették fel az életüket. Ők az egészségügy többi szereplőjével együtt több mint egy éve megfeszített küzdelmet vívnak az új típusú koronavírussal, de minden tudásukat latba vetve sem tudnak naponta átlagban közel kétszáz honfitársuknak segíteni. A kórt eddig csak kezelni lehetett és reménykedni abban, hogy alapvető szabályok, mint a maszkviselés, a rendszeresen kézmosás és a távolságtartás segíthet megállítani a féktelen terjedését. Hiába a riasztó adatok, valamint a napi tragédiák sora, nem értem, néhányan honnan veszik a bátorságot ahhoz, hogy mindenféle szakmai hozzáértést mellőzve kétségbe vonják a vírus létezését, illetve azt, hogy a higiénés szabályok betartása bármit is segítene a védekezésben. Most pedig, hogy végre megjelent a kór elleni védőoltás, ami bizonyítottan hatékony a koronavírus ellen, újabb ostoba félelemkeltéssel és álhírgyártással próbálkoznak az internetes közösségi oldalakon. Túl messzire mentek: néhányan azt állítják, hogy a vakcina súlyos mellékhatásai halált okozhatnak. Érthetetlen, hogy egy olyan veszélyhelyzetben, amikor politikai ideológiáktól független összetartásra lenne szükség, mi értelme van annak, hogy az emberek között konfliktust és feszültséget generáljanak.