A maszkot sokan már csak csuklódíszként viselik

Alig telt el néhány hónap, hogy az újkoronavírus-járvány miatt „bezárt” a világ. Emlékszem: sokkolta a közvéleményt az olaszországi hullaszállító konvoj vonulása, nem sokkal később döbbenten figyeltük az amerikai tömegtemetéseket a deszkákból készült koporsókkal. Rengeteg volt a veszteség, és nem is csak a pénzben mérhető, hiszen Magyarországon is több mint 600 családban gyászolnak valakit.

Minden halál súlyos tragédia, de közben büszkék is lehettünk, hiszen az ország jól helytállt. Amikor láttam, hogy a nagy többség betartja a szabályokat (vagyis viseli az orrot és szájat egyaránt takaró maszkot, és sokkal gyakrabban mos kezet, mint korábban), megnyugodtam. A vírus elleni hatékony védekezés a mi közös eredményünk és sikerünk. Úgy gondoltam, a helyes úton járunk, amelyet az oltás feltalálásáig csak követnünk kell. Az elmúlt hetekben azonban drasztikusan lazult a fegyelem. Sokan viselik a maszkot helytelenül. Például kizárólag a szájukat takarva, vagy épp fül- és csuklódíszként, de gyakran látom a nyakmelegítős verziót is. Néhányan a higiéniai szabályokat sutba dobva, látszólag a járvány kitörése óta egyetlen maszkot hordanak.

Az utóbbi napokban pedig megjelentek „a nagy ellenállók”, vagyis akik se a tömegközlekedési eszközökön, se az üzletekben nem hajlandók eltakarni az arcukat. Ők azok, akik a pénztáraknál a távolságtartásra fenntartott kétméteres helyen „előznek”. Sőt hajlamosak a szabálykövetőket nyilvánosan meg is szégyeníteni. A maszkról általánosságban elmondható: nem levegőzik és kényelmetlen, de szükséges. A tudatosság ezúttal tényleg életeket menthet. Az ellenszegülőkhöz egy kérés: legalább értünk, az embertársaikért viseljék el ezt az apró kellemetlenséget. Bármi is kering a levegőben, nem szeretnénk megfertőzni a szeretteinket.

Fotó: illusztráció