A karjába kapaszkodott

A karácsony felerősíti az örömet, a boldogságot, de a fájdalmat, a sérelmet is. A következő eset tanulságaival együtt is az utóbbiba tartozik. „November 23-án az utolsó ajándékokat indultam megvenni a városba”, írja a bizalmát belénk vető asszony.

„A zalaegerszegi főutcán található üzletben épp a pénztárhoz indultam. Alig voltak a boltban, három lépésre a pénztártól egy hölgy elém ugrott. Én hirtelen megkapaszkodtam a kabátjában, váratlanul ért, még elnézését is kértem: bocsánat, de nem szeretnék elesni. A hölgy hirtelen megfordult csodálkozva, fel sem mérte a helyzetet…A kezem lecsúszott a kabátjáról, tengelyem körül megfordulva a kőre estem. Combom kifordult, rettenetes éles fájdalom hasított végig a lábamban. Az eladók csak bámultak, mondták, álljak fel…segíteni senki nem segített a boltban, a hölgy is elviharzott. A járdáról szaladt be egy fiatal nő, aki látta, valami probléma történt, segítségemre sietett. Orvos volt, dr. Csutak Kinga. Azonnal mentőt hívott, a megérkezéséig velem maradt. A sürgősségin szembesültem a tragédiával… darabosan törött el a combcsontom. Csípőprotézissel élek, bizony nehéz hónapok következnek. Megoperálták, kiderült, hogy rettenetesen összetört a comb­csont, darabokból rakták össze. Nemsokára újabb műtét vár rám, lábra állás talán május körül… Az elém lépő hölgy biztosan nem tudja, mekkora egészségkárosodás következett be, mennyi fájdalom, mind fizikai, mind lelki. Most ágyban, párnák között várom a karácsonyt, négy kicsi lányunokám a közelembe sem jöhet, mert a mamira vigyázni kell, mint egy porcelán babára. A rohanó világban nem figyelünk embertársainkra, csak magunkra. Ha bajt okozunk, segítségnyújtás nélkül odébb állunk. Tisztelet a kivételnek. Én mindenkinek segítettem, ezt a környezetemben élők tudják, mégis velem történt ilyen borzalmas eset… Szeretnék azzal a hölggyel szembenézni, de valószínű, soha nem kerül rá sor.”

Mi csak remélhetjük, a felépülés után lassan feledésbe kerül a most még erős érzés, amit sérelemnek nevezünk.