Évtizedekkel ezelőtt átkeresztelte a Zalai Hírlap újságírója a játékvezetőt

A zalaegerszegi születésű férfi a ZTE-pálya közelében lakott, érdekelte a foci és gyerekként rúgta is a bőrt. Serdülő korosztályban több csapatban is megfordult, de egy sérülés véget vetett az álmainak. Mivel imádta a labdarúgó-mérkőzéseket, gyakran járt Nagykanizsára, hogy az Olajbányász pályán is biztassa a focistákat. Az egyik alkalomra pontosan emlékszik, hiszen 1976. szeptember 18-án ismerte meg későbbi feleségét.

- Megeredt az eső, de nem volt nálam esernyő és odaálltam egy ifjú hölgy mellé azzal a kéréssel, hogy beállhatnék-e mellé - mosolygott. - A romantikus sztoriból szerelem, majd házasság lett, egy fiúnk született. Nagykanizsán maradtam, minden szempontból jó döntésnek bizonyult. Miután a focit végleg befejeztem, szerettem volna a sportág mellett maradni, ezért "B" kategóriás edzői képzést szereztem. A gyakorlatban nem kamatoztattam a tudásomat, ám továbbra sem adtam fel, a foci világa nagyon érdekelt. Ekkor eldöntöttem: játékvezetőként folytatom. Levizsgáztam és szinte azonnal a pályán találtam magam, s innentől kezdve 35 évig fújtam a sípot.

Hozzátette: a Zala megyei labdarúgó bajnokság összes osztályában szerepelt, sőt az NB III-as pontvadászatba is eljutott. Majd az NB II-ben partjelző lehetett egy mérkőzésen, melyet szakmai dicséret követett.

- Minden hétvégén számíthattak a munkámra, ezt sokak jól tudták - folytatta. - Kevés meccs volt, amikor nem fújtam. Olyan is előfordult, hogy épp a szabadnapomat töltöttem, ám a Olajbányász pályáról felhívtak, hogy a mérkőzésre csak két játékvezető ment el. Persze vállaltam, a szerelésem velem volt és öt perc múlva már készenlétbe helyeztem magam.

Az egyik legkedvesebb és legvidámabb élménye a Zalai Hírlaphoz kötődik. Nagykanizsán, az egykori Volán-Dózsa pályán az akkori NB I-es Bányász edzőmérkőzést játszott a Sopronnal, melyet Fábián vezetett. Elmondása szerint a szabad levegőn az arca mindig bepirosodott, a szurkolók pedig csak úgy kiabáltak be, hogy "Hé, vörös" mit fújtál?

- Másnap a Zalai Hírlapban nézem a jegyzőkönyvet, ahol játékvezetőként a "Vörös" név szerepelt, ahogy a Nemzeti Sportban is ugyanez szerepelt - mesélte. - Még az ellenfél soproniak is felhívtak, hogy nem értesítettem őket a névváltozásról. Varga Andor fiatal újságíróként a nézőkre hagyatkozott, ezért aztán sokáig rajtam maradt a Vörös becenév. Andorral sokat találkozunk a mai napig zalaegerszegi meccseken, jó emlékként őrizzük a sztorit.

Fábián Sándor a stafétát Németh Gábornak, a Kanizsa Íjász Egyesület elnökének adta át.