Jó reggelt, Zala megye!

Az öregedés – legalábbis egy darabig – új távlatokat nyit meg, pláne a földi lét első szakaszában. Kérdések, kételyek persze vannak, ám a horizont szinte végtelen – csak fel kell fedeznünk. A hosszú úthoz pedig nem is kell más, mint amit a tarisznya rejt: bor, föld, pogácsa és só. A kifejezések helyettesíthetők, ám nem cserélhetők, hisz’ ez az élet(ünk). Az iskola és persze idővel majd a szülői ház is úgy búcsúzik, ahogy 225 év alatt jelmondattá vált Keszthelyen: „Úgy élj és emlékezz, hogy a mi becsületünk őrzője vagy!” Tegyük hozzá: a záróvizsgára készülve s később – bár a technológia folyamatosan fejlődik – a munka frontján sem változnak az értékek. A régi parasztember, kinn a földön, ha eljött az idő, a harangszó: keresztet vetett és elimádkozta az Úr angyalát. Ez ma is segíthet.