Jó reggelt, Zala megye!

Újságírói munkám során ebbéli meggyőződésemhez számos esetben kaptam megerősítést, de vesztettem már el örökre barátot azért is, mert túl messze lakott a mentőállomástól, és a földrajzi távolság okán nem érkez(het)ett meg hozzá időben a segítség. Emiatt fogalmazhatnék úgy is: esélyegyenlőségről beszélni utópia. Miután azonban megismerhettem pozitív előjelű, szívet melengető példákat is – láttam kiemelkedni nehéz sorsú családból tehetségeket, akiknek a hozzátartozóik helyett a környezetük adott szárnyakat – így örök optimizmusom inkább azt mondatja velem: az esélyegyenlőség azon is múlik, mennyire törekszünk annak megteremtésére.