2019.02.21. 11:30
A rehabilitáció egyik fellegvára a hévízi Honvéd
Olvasónk, Tatár László a közelmúltban harmadik alkalommal vett részt gyógykezelésen a Magyar Honvédség Egészségügyi Központjának Hévízi Mozgásszervi Rehabilitációs Intézetében. Alább az ő, szerkesztőségünkhöz eljuttatott levelét olvashatják.
„A sors, az élet úgy hozta, hogy harmadik alkalommal voltam rehabilitációs kezelésen az MH. Hévízi Mozgásszervi Rehabilitációs Intézetben, vagy, ahogy a legtöbben nevezik, a Honvédban. 2001-ben egy súlyos közlekedési balesetet követően hosszú hetekig voltam itt, és újra emberré varázsoltak. A mentősök hordágyon vittek Hévízre, egyik alsó végtagom sem mozdult a sok műtét és következményei miatt. A kezelések, a tornák stb. után kettő mankóval közlekedve tudtam távozni. 2005-ben egy TEP műtét, majd az idén egy felkartörést követően gyógykezeltek, rehabilitáltak itt.
Ez az írás nem fejezheti ki azt a hálát, amit az intézmény dolgozói iránt érzek, és a köszönet, a hála, minden itt dolgozóra vonatkozik. Az ilyen hosszú ideig tartó kezelések alatt az ember széles körű ismereteket és benyomásokat szerez az itt folyó munkáról, a dolgozókról, illetve munkájuk eredményeiről.
Volt időm bőven tapasztalni, betegtársaimmal beszélgetni, látni fejlődésünket, gyógyulásunkat. Széles körű tapasztalás után írhatok és mondhatok köszönetet sok száz és ennél is több betegtársam nevében is.
Az itt dolgozók munkáját ezúttal is ugyanaz az előzékeny, udvarias, szakszerű, segítőkész, empatikus magatartás jellemezte, amit előzőekben tapasztaltam. Ez a színvonal 2001 óta csak emelkedett és erősödött, mind a humán, mind a tárgyi feltételeket illetően.
Az itt dolgozók igyekezete, munkája teljes mértékben értünk, betegekért van. Teszik változatlanul mindezt annak ellenére, hogy a beteglétszám folyamatosan növekszik, és állandóan telt ház van. Az influenzajárvány sem kerülte el az itt dolgozók jó részét, illetve gyermekeiket sem. A sok beteget ennek ellenére ugyanazzal a pozitív hozzáállással látták el, jóval kisebb létszámmal is. Semmit sem éreztünk, éreztettek velünk a létszámhiány miatt. Nyugodt szívvel írom le, hogy a mozgásszervi betegek rehabilitációjának egyik fellegvára a hévízi intézet.
Nagy köszönet minden orvosnak, gyógytornásznak, ápolónak, kezelőknek és még hosszan folytathatnám a sort.
Köszönje meg mindenki a sorsnak azt a lehetőséget, hogy itt gyógykezelhetnek bennünket.”
