Vasboldogasszony

2016.12.02. 17:22

Vasboldogasszony vendégfogadásra készül - ifjúsági turistaszállás építésében gondolkoznak

Vasboldogasszony – A templomnál egy fülesbaglyunk is van. Nem a toronyban bújik meg, naphosszat üldögél a templom előtti fenyőfán a sűrű ágak között. Ha szerencsénk lesz, felfedezhetjük - mondja Mazzag Géza, Vasboldogasszony polgármestere.

Győrffy István

És szerencsénk van, ott ül a kis bagoly az egyik ágon. Ügyet sem vet ránk, mozoghatunk, beszélhetünk nyugodtan, nem repül el.

- Aki tud a bagolyról, ha erre jár, keresi, jó érzés látni, hogy ilyen barátságos hozzánk - fűzi hozzá Géza. Talán jelzés is ez! Mintha azt vizionálná az éjjeli madár, hogy kedves, vendégszerető emberek lakják a falut, amellyel turisztikai sorozatunk folytatódik.

Vasboldogasszony központjában az utóbbi években sok minden megváltozott. A templom köré létesítették a szabadidős és sport tereket, a turisztikai látnivalókat, s mint megtudjuk, a későbbi fejlesztéseket is ide tervezik. Itt található az önkormányzat épülete, amelynek az alagsorában egy igen modern edzőtermet rendeztek be, a község játszótere az árnyas fák alatt, a labdarúgópálya, aztán a könyvtár, s a helytörténeti gyűjtemény is. A régi korok hagyatéka a templom, ezenkívül több kőkereszt és Mária szobor jelzi az itt élők vallásosságát. A templomban olyan látnivalója van a falunak, amihez hasonlót az országban is csak elvétve találni. Ez a barokk oltár, amit hársfából faragtak az egykori mesterek. A oltárt dúsan aranyozták, fő motívuma a Mária mennybemenetelét megjelenítő dombormű. Ennek ábrázolási módja a szakirodalom szerint egyedi, a jelenetet ugyanis levéldísz keretbe foglalta a mester, s e megoldásnak Magyarországon a vasboldogasszonyi az első megőrzött példánya.

Érdekes, hogy bár Vasboldogasszony csupán pár száz méterre kezdődik az egervári várkastélytól, köztük csak a Sárvíz patak és a vasúti töltés húzódik, nagyurai a Széchenyiekig, 1678-ig mások voltak, mint Egerváré. A községet 1354-ben említik először írásban, „Villa Boldugazzonfalua” néven, a szentgotthárdi apátság birtokaként. A falu, mint ahogy a többi zalai település, megszenvedte a török időket. Arra írásos bizonyíték van, hogy 1649-től  kétfelé is adóztak, a keresztény földesuruknak és a pogány töröknek. A Vasboldogasszony nevet 1898-ban vette fel a falu, amely 1950 előtt Vas megyei település volt.

A műemlék jellegű templomot 1409-ben említették először, de építését egyes stílusjegyek alapján jóval korábbra, a XIII. század második felére teszik a szakemberek. A török pusztítás romossá tette a templomot is, amit az 1700-as években a közösség renováltatott Festetics Kristóf segítségével.

- Előfordul, hogy vonattal jönnek turistacsoportok, akik direkt a templom miatt érkeznek erre a vidékre. Gondoskodunk arról, hogy aki akarja, megnézhesse a látnivalóinkat. Kiírjuk, hogy kinél található a kulcs, illetve, hogy kit kell keresni, hogy megnézhető legyen a templom, vagy a helytörténeti kiállítás. A templomnál jó lenne betekintő rácsot elhelyezni, hogy az ajtó nyitva maradhasson, mert a szellőztetés jót tenne az épületnek. Sajnos a  vizesedését nem tudjuk megakadályozni – mondja a polgármester.

A régi tárgyak gyűjtését 1996-ban Gorza Mónika szervezte meg. A község intézményeinek felújításával került most már a végleges helyére a vasboldogasszonyiak mindennapi használati eszközeinek gyűjteménye. A kiállításon jól megfér egymás mellett az egykori ökrös iga, a Munkácsy tévé, vagy a krumplibogár felismerésére szolgáló ismeretterjesztő doboz. Hogy fontos ezeket láttatni, arról a legutóbbi, október 23-i bejegyzés így tanúskodik: „Örülök, hogy itt lehettem A múlt beszél hozzám Isten áldása kísérje mindazokat, akik ezen kiállítást megszervezték és karbantartják!”

Az épület másik részében kapott helyet a könyvtár, amit Pongrácz Ernőné vezet.

- Több mint száz tagunk van, zömében az idősebbek közül. Többen ismeretterjesztő kiadványokat kölcsönöznek, tudományos dolgok iránt érdeklődnek. A falon a sok oklevél a községi népdalkör sikereinek állít emléket. Nekik is ez az otthonuk – mondja a könyvtáros. - Az adósságkonszolidációban nem részesült települések támogatása címén kaptunk tízmillió forintot. Ebből újítottuk meg a faluházat, könyvtárat, rendbe tettük, amit csak lehetett. Az volt az álmunk, hogy olyanná tegyük a falut, ahol jó élni és szívesen betérnek hozzánk a vendégek is. A szomszédos Egervár országosan is jelentős műemlékekkel bír, több szálláslehetőségük is van. Azok az emberek, akik hosszabb időre maradnak, szeretnék felfedezni a környéket. Mi meg itt vagyunk a szomszédságban, várható, hogy hozzánk is benéznek. Ha kínálni tudunk valamit, akkor esély van a marasztalásukra. Ilyen lehetőség a szőlőhegy is – mondja a polgármester.

A falu szőlőhegyét már 1570-ben megemlítik, 1717-től pedig szervezett az itteni gazdálkodás. Ezen a hegyháton is a szomszédos gősfai hegyközség volt az illetékes, az ottani hegybíró és az esküdtek irányították és ellenőrizték Boldogasszonyfa szőlőhegyét. 1724-ben 26, 1730-ban 30 szőlőbirtokost rögzített a hegyvám lajstrom. 1758-ban pedig már 72-re nő a szőlőbirtokosok száma.

- Tizenöt-húsz éve talán egy-két birtok volt elhanyagolt, most pedig a többségét felveri a gaz, épületek dőlnek össze. A hegyhátra vezető utat a lebontott Zalahús bontási törmelékével töltöttük fel, jól járható most már minden évszakban. Persze tudjuk, hogy drága a szőlőtermelés és időigényes, ezért a fiatalabbaknak ez az örökség nem kell. Viszont vendégfogadás, pincelátogatás csak olyan pincéknél lehetséges, amelyek nyitva vannak, s jó borral várják a vendégeket. Ezt azonban a gazdáknak kellene megszervezni. Szerencsére vannak olyanok, akik erre képesek volnának, s ha lennének vendégek, fogadnák őket. Egy ifjúsági turistaszállóban gondolkozunk, aminek a tervei már el is készültek – mondja Géza.

A hegyháton eljutunk Angéla majorba, Vasboldogasszony  külterületi, volt lakott helyére, ahonnan két éve költözött be a faluba az utolsó bérlő. Egykor uradalmi gazdasági központ, majd tsz major volt, ahol jelentős fejlesztések történtek. Most a privatizációkor egy olyan tulajdonos kezébe került a major, aki hagyta teljesen lepusztulni az épületeket, elgazosodni a major területét. Sajnos ez ellen az önkormányzat nem tud semmit sem tenni, mert nincs beleszólási jogosítványa, így csak keserű szemlélője a pusztulásnak. A helyi gazdálkodók tudtak volna mit kezdeni az épületekkel, az önkormányzat pedig turisztikai célokra pályázni. Gyönyörű vidék központja Angéla major, ami, ha csak nem történik valami csoda, hamarosan romos emlék marad. Csodák erre nem szoktak előfordulni

- Turistaszállóban gondolkoznak, lesz vendég? – kérdem Mazzag Gézát utunk végén.

- Amit eddig létrehoztunk a faluban, arról évekkel ezelőtt csak álmodtunk, s lám, mára mennyi minden valósággá vált. A semmibe nem lehet vendéget várni. A lehetőségeket meg kell előbb teremteni. Egerszeg csak tíz kilométerre van innét, oda is lehet programokra vinni a vendégeinket, meg Egervárra is, aztán itt is jól érezheti magát a nálunk megszálló. Ezért akarunk, amint lehet, turistaszállóra pályázni, amit az önkormányzat épületének folytatásaként építünk meg. Más falufejlesztési tervünk is van. Most kapunk újabb tízmillió forint adósságkonszolidációs támogatást, amit a temető felújítására fordítunk. Itt jegyzem meg, a temetőből elvitte a múzeum a régi homokkő sírköveket, mert a felújításuk után a falumúzeumnál létesítendő sírkertben állítják fel őket – válaszolja bizakodva Mazzag Géza.

 

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a zaol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!