Tavaszi séta a Balaton-parton

Hivatalosan 1907-ben lett a község neve Balatonboglár, majd két évvel később körjegyzőség létesült, s ekkor már kereskedelmi és iparos központnak, városias településnek tartották. A történetírók szerint a Jankovich-üdülőtelepet 1926-ban kezdték kiépíteni. A határároktól nyugatra, a csehi nagy árok közti vasút északi oldalán túli területet gróf Jankovich Iván adományozta a saját birtokából.

A harmincas évek elejére már a mai József Attila utca mindkét oldalán villák sorakoztak, javarészt jómódú bu­dapestiek tulajdonaként. A kezdeti időszakban a Boglár falu közigazgatási hatáskörén kívül eső nyaralótelep önálló közigazgatással bírt. Az üdülőtelep mára több modern nyaralóval gazdagodott, azonban megőrizte a tradíciókat is, hiszen a gondos tulajdonosoknak hála még mindig állnak a múlt század elején épült villák.

A Balaton-part télen is csodálatos, hiszen szinte tapinthatóvá válik a nyugalom. A tavaszi napsütésben viszont megváltozik minden. Ahogy a természet kezd „magához térni”, úgy az épületeket is átjárja a friss fény, a kellemes levegő. Az ablakokon olykor recsegve nyílnak a zsaluk, kicsit nehezen jár még az ajtó, pókhálók ölelik körbe a bútorokat. A kertekben a száraz fű közül már ibolya és pipitér bontja a szirmait, érezhetően megérkezett a tavasz.

Pedig még több ház körül láthatóan sok a tennivaló: kerítésfestés, sövénynyírás és egyéb tavaszi munka vár a tulajdonosokra.

Az időjárástól ajándékba kapott, kellemesen meleg napokat érdemes szabadtéri kikapcsolódással tölteni. A Jan­kovich-­üdülőtelep platánfákkal szegélyezett strandján sokan ezt tették a minap: néhányan pecáztak, mások kutyát sétáltattak, de voltak, akik a szürke télben elveszített D-vitamint napozással pótolták.