Sörös szerzetesek (x)

Az Alpoktól északra azonban hamar megjelent, amiről egy legenda is szól, miszerint, amikor először főztek a szerzetesek jól sikerült sört, küldtek belőle pár hordót a pápának. Egyrészt ajándékba, másrészt, hogy engedélyezze a nedű fogyasztását a böjt idején is a jámboroknak.

A sör mialatt átdöcögött az Alpokon és eljutott Rómáig, megbuggyant háromszor és úgy került a vatikáni asztalra. A Szentatya miután megkóstolta nemhogy engedélyezte, hanem egyenesen kötelezővé tette a fogyasztását, hiszen annyira rossz íze volt, hogy annak ivása – a romlott sört bekortyoló egyházfő szerint – egyenesen önsanyargatásnak számít, s mint ilyen, a böjtben üdvözlendő tevékenység.

A szerzetesek felbuzdultak a jó híren és ezzel indult el az apátsági sörök máig tartó karrierje – eddig a legenda, meséli Baán Izsák bencés szerzetes, a bakonybéli Szent Mauríciusz monostor gazdasági vezetője. A valóság persze prózaibb, de nem kevésbé izgalmas. A mértékletes alkoholfogyasztás megjelenése és szabályozott elterjedése egyszerű egészségügyi okra is visszavezethető: akkoriban általában rossz minőségűek, szennyezettek voltak az ivóvizek.

Mit ittak hát a szerzetesek? Gyönge, alacsony alkoholtartalmú, könnyű borokat, északabbra pedig söröket. Az évszázados gyakorlat során kristályosították ki a monostori sörfőzés csínját-bínját, aminek eredményeként kiváló minőségű vízből és alapanyagokból jó technikával remek söröket főznek. A minőségi, szerzetesi sör letéteményesei a holland és belga apátságok, ahol 6-800 éves múltra visszatekintő receptek és technológiák alakultak ki (náluk nem volt sem tatár, sem törökdúlás).

A múltra a magyar szerzetesek sem panaszkodhatnak, hiszen Szent László király összeíró levele 1086-ból már megemlít egy „komlózó” névre hallgató birtoktestet, amely a bakonybéli apátsághoz tartozott – és ez a komló szó legkorábbi magyar nyelvemléke és dokumentuma.

Azt nem tudjuk persze, hogy a szerzetesek vagy a jobbágyok főztek-e akkoriban sört, de azt igen, hogy a hűvösebb helyeken, így például a Bakonyban is kialakult a sörfőzés kultúrája, amit a török uralom tört derékba és söpört el. Az újrakezdéskor, a barokk korban sajnos csak a zirci apátságban éledt újjá a sörfőzés, máshol nem.

Bakonybélben a rendszerváltásig kellett várni arra, hogy a bencéseknek ismét legyen saját sörük, ami ugyan nem az apátságban fő, de bizonyos alapanyagok egyenesen onnan érkeznek a palackokba. Az évszázados hagyományok és receptúrák újjáélesztésén a bakonyi bencések a győrzámolyi Bors László sörmesterrel dolgoznak együtt.

Aki kóstolta már a Szent Mauríciusz kézműves söreit, tapasztalatból állíthatja: tevékenykedésük igencsak eredményes. Aki még nem kóstolta, az könnyedén és hamar pótolhatja ezt a hiányosságot. 2017. augusztus 19-20-án ugyanis immár hagyományosan megrendezik a Pannonhalmi Főapátságban a Gyógynövényhét keretében a Kolostori Termékek Vásárát, ahol Izsák atya fogja csapolni a négyféle bakonybéli nedűt: a Mauritiust, a Vitalis, az Innocenset és egy negyedik, vörös ale-t, aminek neve ugyan még nincs, de az íze magáért beszél.