Különleges élmények Vietnámban, ahova visszavágynak a turisták

Hatalmas kontraszt kiszállni a hűs taxiból a nyári Hanoi fülledt, trópust idéző, belvárosi lüktetésében, az utcán üldögélők, gyalog és biciklivel közlekedő árusok meg több ezer kismotor, autó és busz között. Mégis az érzés azonnal szíven üti az embert, itt valami nagyon emberközeli. Nem véletlenül mondta egy brit cégvezető a szállodában, hogy nyugdíjasan Vietnámban szeretne élni.

A szállodában mosolyogva és nagy barátsággal nyitják ki az ajtót, elveszik a poggyászt, tökéletes angolsággal érdeklődnek a vendég hogyléte felől, az ember úgy érzi, itt valamikor már járt, mert így csak kedves ismerősöket fogadnak. Aztán mire feleszmél, kínálják hűs, frissen préselt dinnyelével, egzotikus gyümölccsel, és a kezébe nyomnak egy térképet, elmagyarázva, hol mit érdemes megnézni. Külön kitérnek a gasztronómiára is, amely Vietnám egyik büszkesége, vonzereje. A vietnámi konyha egészséges, ízben, alapanyagban gazdag és változatos, a tenger gyümölcsei frissek, a zöldségek roppanósak. Külön hagyománya van a kávézásnak, találni olyan ikonikus helyet, amelyet 1946-ban alapítottak, és a kávét tojássárgájával habosítják. Itt asztalt csak nagy szerencsével lehet kapni.

A nappali pezsgés este új lendületre vált, a robogók hoszszú sorokban pihennek a kávézók, éttermek, kifőzdék előtt, a tea és a kókuszital a héjából szívószállal kiszürcsölve a legnépszerűbb ital. Házaik elé, apró asztalok köré székekre ülnek az emberek, főznek, beszélgetnek, pihennek, bámulják a tömeget. Többen gyertyát meg füstölőt gyújtanak a házi Buddha-szentélyeknél, ahová friss lótuszt tesznek. Ezzel a virággal díszítik a templomokat is, a növény víz alatti szárát, hajtásait, leveleit, termését elfogyasztják, a nagyobb leveleket csomagolásra használják. Az emberek házaik előtt gyászolnak is, halottaik emlékére, tiszteletére a járda szélén apróbb tárgyakat égetnek el, amelyeket erre szakosodott boltokban vesznek.

A metropoliszban szépen megfér egymás mellett a luxus, a belvárosi opera, az elegáns lakások és házak, valamint a párizsi katedrálisnak a világon egyedül itt található hű mása, az óváros a selyemárusaival, ódon falaival, a levegőben himbálózó villanyvezetékek alatt közlekedő csodajárgányok és a lepukkadt kétkerekűek, a komoly súlyokat nyakukban keresztbe akasztott rúdon meg biciklin cipelő gyümölcs- és ruhaárus asszonyok. Az üzleteknél külön kultuszuk van azoknak, akik a ruhaneműkön angol nyelven hirdetik a békét, amelyről a helybeliek sokat beszélnek Hanoiban, és úgy mondják, nekik ez mindennél fontosabb. Őriznek egy belvárosi tóban még a háborúban lezuhant amerikai repülőgépet. Az idegenvezető szerint a rozsdás monstrum arra emlékeztet, hogy soha többé ne legyen háború, ami a 60-as és 70-es években pusztított náluk.

Hanoiban a motor a turisták körében is népszerű. Érdemes kétkerekűre ülni egy helybeli mögé, hogy az ember úttalan utakon ismerje meg, hogyan élnek a város melletti banánültetvényen. Igaz, ez elsősorban a bátraknak való. Vezetőink barátságos, udvarias fiatalok, lélegzetelállító profizmussal veszik az akadályokat az utakon. Egy folyóra épült vízi faluban él egy háborús veterán, aki megjárta a poklot, fél karját elvesztette, évekig barlangokban bujkált, övéi azt hitték, meghalt, így eladták mindenét, ő földönfutó lett, de itt befogadták. Egy másik férfi egy maga készítette bambusz-pálmafalevél kunyhóban úgy mondta, boldogan él itt a feleségével, órájuk és lámpájuk a nap meg a hold, kisebb banán- meg grépfrútültetvényt művelnek. Az izgalmas kalandok itt nem érnek véget Hanoiban, egy szűk utcában külön látványosság egy monstrum dübörgése, amely naponta többször közlekedik: a hatalmas mozdony a vasúti kocsikkal néhány centivel zúg el a házak között. Érkezése előtt néhány perccel még árusok, turisták és helyiek tömege hömpölygött a szűk utcán, aztán a mozdony tülkölésére egy pillanat alatt kiürült minden, eltűnt mindenki, a turisták a családok házaiba, az emeleti apró éttermekbe húzódtak. Ez az utca népszerű látványosság, híres kávézókkal, bisztrókkal, woodstocki hangulattal.

Akinek Hanoi nyüzsgéséből elege van, négyórás, rizsföldek melletti, buszos utazás után egy hajóról megmártózhat a világ nyolcadik csodájának számító Ha Long-öbölben. Itt a lenyűgöző szépségű mészkősziklák és a barlangok között komoly vízi élet folyik, úszó deszkán élő, állandó lakókkal, akik halból, kagylóból élnek. A látvány pedig olyan, mintha az ember földi paradicsomban járna...