Húsvét Prágában

A Vencel tértől a Hradzsinig a Föld szinte minden nyelvét lehetett hallani az uniformizálódott divatvilágban egyforma ruhát viselő emberek tömegében.

Prágát az autópályán könnyen, hat óra alatt el lehetett érni. Távozáskor már jobban marasztalt a város. Az első negyven kilométert az útépítések miatt két óra alatt sikerült leküzdeni, végül kilenc órára nőtt a menetidő.

A metró zöld vonaláról a Nemzeti Múzeumnál szálltunk le. Az impozáns épületet állványerdő takarta, éppen renoválták. Végigsétálunk a Vencel téren, a szépen felújított lakóházak között csak néhány épület állt tájsebként, kihasználatlanul. A falak és a tornyok felfelé vitték tekintetünket, segítve a tájékozódást. Így jutottunk az Óváros térre.

A húsvéti forgatagban a szalagokkal és színes tojásokkal feldíszített nyírfák között csalogatóan szállt a frissen sült húsok és tészták illata. A Boldogasszony templom homlokzatán messziről vonzotta a tekintetet Mária, a Napba öltözött asszony, ölében a kis Jézussal. Elfogadtuk a hívást, látnunk kellett a barokk szobrokkal díszített, gótikus stílusban épült templomot. Fényképezni bent nem szabadott, lelkünkbe zártuk a látnivalót. A tér túloldalán Európa egyik leggyönyörűbb barokk templomában, a Szent Miklósban már készülhettek képek a freskókról.

A Moldva folyón természetesen a kontinens egyik legöregebb hídján, a Károly hídon keltünk át az Óvárosból a Kisoldalra. Összefüggő sorokban sétáltak a várba az emberek. A díszőrség melletti kiskapunál kialakított ellenőrzőponton juthattunk el a Szent Vitus-székesegyházhoz. A nyugati homlokzat kőcsipkéi az égbe vezették tekintetünket. A katedrálisba azon a főkapun léptünk be, amelynek domborművén Jézus keresztre feszítését ábrázolták. Húsvét vigíliáján hirtelen megértettük, miért is érkeztünk. A gótikus oszlopsorok vezették a szemünket a szentélybe, majd fel a mennyekbe, a híres boltozat fölé. Már nem álltunk egyedül, védtelenül. Isten házának vendégeként átéreztük a közösséghez tartozás nagyszerű élményét, a templom nyújtotta biztonságot.