2018.03.02. 13:00
A Fekete Madonna titka: Czestochowa lengyel és külföldi zarándokok kegyhelye
Dél-Lengyelországban, a Warta folyó partján fekvő, 13. századi alapítású város. A lengyelek vallási fővárosaként említik.
A Fekete Madonna-kép a kegytemplomban (fent). Zarándokok ezrei a bazilikában (balra) Fotó: Müller Anikó Hanga
Az országban elsőként alapított pálos kolostoráról, a 293 méter magas dombon álló Jasna Góráról, illetve annak egyik kápolnájában lévő Fekete Madonna-képről ismert. A kolostort Nagy Lajos király unokaöccse, Opolei Ulászló alapította 1382-ben, és a Magyarországról, a márianosztrai kolostorból érkezett tizenhat szerzetes gondozására bízta. A helyet Jasna Góra, vagyis Fényes-hegy névvel illették, ami a pálosok budaszentlőrinci központjának neve volt.
Az épületegyüttes részben gótikus, részben barokk stílusú. A 15. századi gótikus kőtemplomból az 1690-es tűz után csak a szentély maradt meg, erre háromhajós barokk bazilikát építettek. A Szent Rókus bástya falai kibírták a svédek 1655-ös ostromát, ma is látni a svéd ágyúgolyók nyomait.
Bár az ország többször is harcban állt idegen hatalmakkal, egyetlen betolakodónak sem volt bátorsága, hogy bezárja a kolostort. A náci megszállás idején Hans Frank főkormányzó ezt írta: „Amikor minden fény kialudt Lengyelországban, az egyetlen fénysugár, ami tovább égett, Częstochowában volt.” II. János Pál pápa így vélte: „Jasna Górában mindig szabadok voltunk.” A Fekete Madonna-kegykép alapításakor került a kolostorba. A legenda szerint Szent Lukács evangélista festette annak az asztalnak a lapjára, melynél a Szent Család imádkozott és étkezett, azonban tudományos kutatások szerint a festmény 13. századi bizánci ikon.
A kolostor kincsei a rablókat is csábították, 1430 húsvétján betörtek, a kegyképet megfosztották az értékeitől, kardjukkal több vágást ejtettek a Madonna arcán, a földre dobták, az ikon deszkája három részre tört. Történelmi források szerint a képet Jagelló Ulászló lengyel király udvarában restaurálták.
A barbár tett emlékére a Szűzanya arcán a vágások helyét az új képen is megjelölték. Előbb lengyel, majd orosz festők próbálkoztak a restaurálással, de festékeik lefolytak a képről. Később megállapították, ennek oka, hogy a kép egy sajátos ókori technikával – neve enkausztika – készült, s nem fogadta be a temperát. Felújításkor a kép darabjait összeragasztották, az egyenetlenségeket simára csiszolták, a falapot vászonnal vonták be, melyre több réteg gipszet vittek föl. A gipszrétegre az eredeti kép másolatát festették, s arannyal-ezüsttel díszítették.
Ez Európa legismertebb Szűz Mária-ábrázolása.
