Fejér kiváló horgászvizei

A természetszeretők eltölthetik szabadidejüket a szalonnasütőkkel, árnyat adó nádfedelű állásokkal és kutyafuttatókkal felszerelt kisebb horgásztanyákon vagy a hatalmas vízfelülettel bíró, hegyekkel körülölelt víztározók partján. Az élet sodrásából kiszakadni vágyó tapasztaltabb horgászok a Duna mentén is megtalálhatják a békességet.

A Fehérvárcsurgói-víztározó völgyzáró gátja 1971-ben épült, a környékbeli bányák karsztvizeiből is táplálkozó, kiváló minőségű vizet szállító Gaja patak hamarosan elárasztotta a területet. Az elmúlt évtizedekben a folyamatos haltelepítéseknek köszönhetően a tározó igazi horgászparadicsommá vált. A Macska-ér környékén tanyázó kapitális harcsák híre az országhatáron túlra is eljutott. A 312 hektár területű tározó vízszintje a gát felé közeledve egyre nő, átlagmélysége 4,5 méter, de néhol eléri a 14,5 métert. A korai szezont élvező horgászok minden hétvégén megszállják a csurgói oldalt.
 
A felmelegedő vízben a leggyakoribb zsákmány az átlagos vagy alkalmanként termetes lapát dévérekből kerül ki. Aki 4-5 kilós pontyokat szeretne a szákba terelni, annak érdemes ellesni a taktikát a négy méter körüli botokkal dolgozó törzsvendégektől. A szövetség az idén egy régi igényt kielégítve a keleti és a nyugati oldalon két szektort jelölt ki a bojlis horgászok számára. A profi felszerelésekkel érkezők ezután zavartalanul elcsíphetik, megcsodálhatják, majd visszaengedhetik a mélyebb részeken élő 10-20 kilós potykákat. A bojlisok előzetes bejelentkezés után, napijeggyel saját csónakot használhatnak, behordhatják az etetőanyagot és a csalit. Az előjelek kedvezők, hiszen tavaly Ladányi Sándor bojlis horgász két éjszaka alatt 117 kiló pontyot terelt partra.

A Pátkai-víztározó a Dunántúl egyik legnagyobb vízgyűjtője. Évtizedekkel ezelőtt a Velencei-tó vízszintjének a szabályozására hozták létre. A területe meghaladja a 300 hektárt. A tározó a falu központjától könnyen megközelíthető, Székesfehérvár irányából az első templomnál kell balra fordulni, s mintegy kétszáz métert megtéve juthatunk a partra. Az előző évekhez képest igen magas a vízszint, emiatt a partot szegélyező nádasokba állásokat vágtak a szakemberek. Itt (is) a jó időnek köszönhetően már február elejétől aprítják a halakat. A helyi specialitás a csonti-giliszta-pufi szendvics. 

Tavaly a vendéghorgászok zsákmányával együtt több mint 15 ezer kilogramm halat tereltek a szákokba. Az átlagfogás meghaladta a 29 kilogrammot. A nemeshalak közül, csakúgy mint máshol, a pontyok estek áldozatul a legnagyobb súlyban. Őket követték a süllők és a csukák. A kis krokodilok száma különösen megugrott, aki szeretne elcsípni egyet e látványosan védekező rablóhalból, az úszóval sikerrel próbálkozhat bármely részen. Pátkán a falu végéhez közeli Kábel-gát környéke a legkedveltebb horgászhely, ott bizton számíthat kapásra az odaérkező. A tározó hátránya, hogy a csónakos peca nem engedélyezett.

A folyóvizen való pecázás nagyobb gyakorlatot kíván, aki már régebben szerelmese a halaknak, az bátran ellátogathat a Duna dunaújvárosi vagy kulcsi szakaszára. A rendkívüli halfaunával rendelkező folyóban az összes édesvízi faj megtalálható. A leggyakrabban a márnák, hatalmas süllők, több kilós dévérek, izmos nyurgapontyok, paducok és jászok akadnak horogra. A nyugodtabb részeken, holtágakban és mellékágakban, a csendes visszaforgó vizekben és kőszórásoknál jó eséllyel fogható a csuka. A mélyebb kutaknál és vízbe dőlt fák környékén gyakran küzdelemmé fajul a horgászat egy-egy kapitális harcsával. 

A 24 négyzetkilométer területű Velencei-tóban tavaly 26 ezer kiló uszonyost csíptek el. A naplók adatai szerint néhány horgász több száz kilós fogással büszkélkedhet, ám e bravúros teljesítményhez bizony csónak is szükséges. Aki elhatározta, hogy beruház egy ladikba, az például a dinnyési vagy a pákozdi kikötőben parkolhat vele a tél beköszöntéig. A tó fehérhalállománya remek lehetőséget kínál a feeder vagy match bottal operáló pecásoknak. Az évekkel ezelőtt megkezdett intenzív babaponty-telepítő programnak köszönhetően mára nem ritkák a méretes tükrösök. Igaz, idén még várni kell néhány napot, hogy minden alkalommal koppanjon a jelző, ám a fehérhalak pedzése már gyakran okoz örömet. Tavasszal a kikötők környékén leginkább a keszegek és a kárászok jelentkeznek, ám a csónakos hohók a Ligyán, a Tóbíró-közben és a Nagytisztáson már felveszik a küzdelmet egy-egy nagyobb ponttyal. 

Székesfehérváron nem messze a központtól fekszenek a Palotavárosi-tavak. A két hat hektár körüli tóban 17-18 kilós volt az átlagfogás tavaly. A rendezett kis vizekben igen gyakori a kárász és a másfeles-kettes potyka. A halfauna bővítése érdekében tervezik, hogy süllőket, csukákat és látványosan falatozó balinokat is telepítenek. Az említett tavakra, tározókra, folyóra a legtöbb fehérvári horgászboltban kiváltható a napijegy.