Fehéroroszországi benyomások

Minszk a belarusz TV szerint az egyik legszebb Hanza város. Ha ez nem is igaz feltétlenül érdekes város. A II. világháborúban szó szerint porig rombolták. Lakója sem sok maradt, ám ma újra majdnem 2 millióan élnek itt, a belvárosban inkább a sztálinista korszakot tükröző épületekben, míg a külvárosban modernebb lakótelepeken. Ennek ellenére, vagy épp ezért mégis lenyűgöző a város számos épülete van, amit az emberek többsége érdekesnek találhat.

Azt vártam, hogy Minszk tele lesz Sztálin-barokk épületekkel és ronda lakótelepekkel. A valóságban a város egésze levegős, tágas, itt-ott kifejezetten csinos hely. Sok a zöldterület, ettől is van némi barátságos légköre. Már a bevezető szakaszokon is feltűnt, hogy a házak rendezettek, a parkok tiszták, az utak kiválóak, az épületek nem romosak, sehol egy leesett vakolat, kitört ablak. A közlekedés a fővárosban jól szervezett: tágas, többsávos utak, jelzőtáblák segítik forgalmat, az utakat mindenütt fák, bokrok szegélyezik. A lakóépületek hatalmas tömegét jól ellensúlyozza esztétikus megjelenésük: változatosak, színesek, szemrevalók. Este majdnem minden köz- és lakóépület fel van díszítve, van, aminek a teteje van megvilágítva, másiknak az oldala. Az óváros is ilyen, ráadásul ott a színek is elég gyorsan váltakoznak. Széles sugárutak szelik át, nagy parkjaiban lehet csevegni, csónakázni vagy zene nélkül keringőzni az idegenek legnagyobb ámulatára. A városban az utcakép egységes, semmi csúf, oda nem illő betonkocka, vagy túl modern építmény nem rontja az egységet.

Akad néhány múzeum is a szokásos szakrális (templom) látnivalókon kívül, de ezek kicsik, szürkék, kiállításaik sem mindig fedik egy az egyben azt, ami a múzeum nevéből következne. Mindenesetre a fővárosban nem okoz gondot néhány nap tartalmas eltöltése, mert van mit megnézni, van hová bemenni és van vásárlási lehetőség is.

A legfőbb nevezetességek Minszk fő utcája mentén találhatók. A Győzelem terén felállított obeliszk 38 méter magas, pompás szürke gránit; a Nagy Honvédő Háború hőseire emlékeztet. A II. világháború győzelmére emelték, előtte örökmécses ég az elesettek emlékére.

A proszpekt második nagy tere a Központi tér ez valóban a város szíve. Itt egy kormányépület előtt helyezkedik el a Belarusz 0" kilométerkő. A tér túloldalán helyezkedett el a Történeti Múzeum, a Nagy Honvédő Háború múzeuma, sőt Lee Harvey Oswald is itt lakott minszki kiruccanása során. (Fiatalabbaknak: ő volt a meggyilkolt amerikai elnök, J. F. Kennedy feltételezett gyilkosa, aki 19 évesen emigrált a Szovjetunióba, ahol amolyan díszként kezelték, és Minszkbe küldték a szovjet érában lehetséges legjobb körülmények közé. Itt szerzett egy belarusz feleséget, majd két és fél év után visszatért az USA-ba. Az igazi kalandok csak ezután kezdődtek, míg végül Kennedy feltételezett meggyilkolása után őt lőtték le, miközben tárgyalásra vitték...)

A harmadik nagy tér a középületekkel ékes, impozáns Lenin tér. Nagyméretű épületei közül kiemelkedik a hatalmas kormányépület: 8 emeletes, homlokzatának szélessége pedig 200 méter. Nemrég még Minszknek és a modern belarusz építészetnek a szimbóluma volt, míg az újabb elsősorban üzleti felhőkarcolók meg nem jelentek. Az épület előtte ma is látható Lenin 7 méteres bronzalakja.

Az épület mellett áll a város egyik legrégebbi és legépebb temploma, a Szent Simon és Heléna templom. Vörös színe adja a különlegességét, valamint az, hogy az országban az ortodox vallás az uralkodó, de ez mégis katolikus templom. 1905 és 1910 között építették lengyel tervek alapján neo-gótikus stílusban. A templomot II. János Pál pápa is meglátogatta.

Minszk, Győzelem tere. A hatalmas obeliszk háborús emlékű. Fotó: Csuti János

A közeli KGB épületét annyira tiszteletben tartják a mai napig, hogy a vele szemben elhelyezkedő parkban szobrot emeltek Dzserzsinskijnek, a KGB elődje alapítójának.

A tér közepén helyezkedik el egy földalatti pláza. Itt nem engedik, hogy a felszínre épüljenek, mert elcsúfítja a városképet, így a föld alá került a többszintes üzletkomplexum. A tetejéből csak egy üvegkupola látszik, amit egy szökőkút vesz körül. Emellett két nagy áruház is található a metróvonal mentén: a GUM és a CUM. Ezekben rengeteg ember és különleges hangulat fogadott, olyan volt, mint a 20-30 évvel ezelőtti Centrum vagy Skála. Egylégterű emeletek, de benne a kis boltok paravánnal vannak elválasztva, és mindenhol külön kell fizetni. Áruból nincs hiány. Nyugati márkák kevésbé találhatók, a hazai cuccok dominálnak, amelyek jóval olcsóbbak, mint a külföldiek. A városban azonban luxusüzletek egész sora lelhető: Hugo Boss, Ermenegildo Zegna, Louis Vuitton...

A koncertterem épülete is impozáns

A tér végén helyezkedik el a Belarusz Állami Egyetem főépülete lenyűgöző arányaival: 330 helyisége közül hetven tanterem. Minszkben több egyetem is van, de ez a leghíresebb. A díszterem ezer fő befogadására alkalmas, könyvtára pedig négy olvasóteremmel és mintegy félmillió kötettel rendelkezik. A Belarusz Állami Könyvtár épülete hűen tükrözi az ország politikáját: grandiózus, hatalmas és még szép is. Egy puszta közepén fekvő gigantikus épület, ötletesebbnél ötletesebb kivilágításokkal, pazar modern belsővel és természetesen fel-alá cirkáló rendőrrel a bejáratnál.

Talán egy halálcsillaghoz hasonlít a legjobban a Star Wars filmből. A tetejére fel lehet menni egy lifttel, ahonnan nagyon szép a kilátás. Éjszakai megvilágításának rengeteg mintája lehet; a 10-20 percig, amíg néztük, esélye sem volt ismétlődni. Hol felirat fut rajta, hol ki-be úsznak a minták mindenféle módon, hol kis karikák gurulnak tényleg elképesztő!

Rövid sétával és a folyón átkelve jutottam el Minszk egyik legszebb és leghíresebb épületéhez, a Belarusz Állami Balett és Színház épületéhez. Előtte szép park található, különböző balett szobrokkal és szökőkúttal.

A Szviszlocs-folyón átérve jutunk az óvárosba: Minszk viszonylag szegény műemlékekben, ennek oka a második világháború pusztításaiban rejlik. Néhány értékes egyházi műemlék viszont ma is látható, ilyen például a 17. századi bencés apátság az 1687-re felépült Szentlélek-katedrálissal és a Szent József-templommal, valamint az 1620-as években épült Szent Péter és Pál templom. A Kálvária-temetőben található a Kresztovozdvizsenszkij-templom és az 1830-ban épült kapu. A közelmúltban is épültek új templomok és monostorok, a legszebb ezek közül az 1999-re elkészült Szent Erzsébet-monostor.

A Bátorság és Bánat-szigetén található egy emlékmű, mely az afgán háborúban elesetteknek állít emléket.

A Szűz Mária Katedrálist 1710-ben építették jezsuita szerzeteseknek, de az orosz hódítás idején átalakították. Jelenlegi formáját a 19. században nyerte el. A két világháború között bezárták, de a németek egy rövid időre újra megnyitották, majd a szovjetek bezárták újfent és a Szpartak sportegyesület kapta meg székhelynek. 1990-ben újra megnyílt a közönség előtt, és visszaállították katolikus templomnak.

A számos park közül leglátogatottabb talán a központi Gyermek-park; színpadára bárki felmehet, és táncolhat napjaink slágerzenéire. A parkban található egy mini vidámpark is. Közvetlen szomszédságában áll az Állami Cirkusz épülete. Impozáns épület ez is, ahol minden este van előadás.

A minszki metró nem olyan legendás, mint a londoni vagy a párizsi, mégis valamilyen megmagyarázhatatlan okból külföldön metrózni különleges élmény! Itt a metrózás némi orvosságot is jelenthet a honvágyra, hiszen a klasszikus kék kocsik járnak.

A lakóépületek tömegét jól ellensúlyozza esztétikus megjelenésük

Különbség Budapesthez képest sokkál inkább belül van: az aluljárókban tisztaság uralkodik és egy-két központi állomástól eltekintve reklámok sincsenek, és koldusokat, hajléktalanokat, paprika- és virágárusokat sem látni valószínűleg az állandó rendőri jelenlétnek köszönhetően.

Boltok helyenként találhatók, de eléggé véletlenszerűnek tűnt, hogy melyik állomáson milyen profillal újságos alig volt, néha láttam kávézót vagy közértet, könyves, CD- és telefonboltokat is. A másik különbség a kocsikon belül figyelhető meg: nem meglepetés, hogy mindegyik tiszta, firkáktól és vandalizmus nyomaitól mentes. Az állomások amúgy mindenhol a 70-es évek szocreál sémáit követik, itt-ott egy két hazafias domborművel, vagy vöröscsillaggal megtűzdelve. A lényeg röviden: 2 vonal, 25 állomás, és kb. 30 kilométeres hossz. A jegypénztár kis ablak a falba vágva, többnyire csak egy/vagy csak egy működő ponttal. Itt válthatók a rózsaszín játékpénzre hasonlító zsetonok. Ez ottjártamkor 4500 rubelt, azaz körülbelül 90 forintot kóstált, és elvileg a bedobástól korlátlan ideig, korlátlan átszállásra jó, amíg el nem hagyjuk a metró területét valamelyik állomáson.