Utazó

2012.01.04. 09:48

Égi vándorok a távcsőben

Fürdőző nagylilikek, egymással vitatkozó récék, néhány békés nagypóling: ez látható a távcsőben. Egy szelet téli tavaink világából.

Lovász Lilla

Vándormadarak menedéke Fejér megye sok vízterülete az őszi-téli hónapokban. A mostani enyhe idő kedvez a lúd- és más költöző fajoknak: nem kell messzebb menni, leutazni a messzi Afrikáig, Magyarországon ugyancsak átvészelhetik a hideg évszakot. Ami sokszor csak az őszi hónapok ajándéka, az átvonuló madárhadak serege még most, januárban is itt tanyázik. A csendes túrára vágyók pedig megfi-gyelhetik a szárnyasok napi életét. Nem kell hozzá más, csak jó meleg öltözék, bakancs, madárhatározó és egy jobb távcső.

Fejérben több olyan vízfelület is van, ahol telelő vízimadarakat figyelhetünk. A Székesfehérvár határában lévő Sóstó Természetvédelmi Terület a város közelségének ellenére gazdag élővilággal büszkélkedhet. A távcsővel érkezők a madárvárta megfigyelőtornyáról láthatják be a nádassal szegélyezett vízfelületet. Mintegy hetven fészkelő fajnak - például a cigányrécének, a szárcsának, a vörös és törpegémnek, a dankasirálynak - nyújt menedéket a terület.

Aki igazi vadlibahúzásra kíváncsi, érdemes ellátogatnia a Fehérvártól alig több mint tíz kilométerre fekvő Dinnyési-fertőre. 
- Amíg le nem esik a hó, valószínűleg itt maradnak nálunk a vándormadarak, amelyek az északi területekről érkeztek hazánkba. Jelenleg több tízezer lúd vonulásában gyönyörködhetünk, nap mint nap csodálhatjuk, hogyan húznak be a környező szántóföldeken táplálkozó madarak a fertő biztonságot nyújtó vizére - mondja Fenyvesi László, a Duna-Ipoly Nemzeti Park dinnyési természetvédelmi őre. A ludak közül a tapasztalatok szerint ebben az évben a leggyakoribb a nagylilik, de az utóbbi időben megszaporodott a nyári ludak száma, s van néhány ritkább, messzi északi faj is.

Akit vonz a madárfigyelés, a Dinnyési-fertő területén előzetes bejelentkezéssel, szakértő vezetésével egészen közel kerülhet a szárnyasokhoz. A jókora madármegfigyelő toronyból nagyszerű kilátás nyílik a fertő vizére, ami nem is olyan rég a Velencei-tó szerves része volt, s ma is csupán a budapest-balatoni vasútvonal és az országút választja el a tó délnyugati felétől. A vizes, nádas terület a Velencei-tó feleslegét levezető DinnyésKajtor-csatorna két oldalán nyúlik el, s 1966 óta védett. A Velencei-tavon megnövekedett idegenforgalmi terhelés miatt az onnan kiszoruló védett madaraknak nyújt biztonságos élőhelyet. Így például a gémfélék táplálkozó- és költőhelye egész évben, ősszel pedig - s az idén télen is - a vándormadarak egyik kedvenc pihenő- és gyülekezőpontja.

Hasonlóképpen sok-sok ludat és más vízimadárfajt figyelhetünk meg mostanság a Sárvíz völgyében is. A tájvédelmi körzet leglátványosabb területe a Soponyai-víztározó, ahol az év szinte minden szakában ismerkedhet a kiránduló az ott élő szárnyasokkal. A Fehérvárról érkezők Soponyát elérve a műútról forduljanak balra, a víztározó felé tartó aszfaltútra. Ezen végighaladva, majd az elágazásnál jobbra térve, mintegy 200 méter múlva érünk be a tájvédelmi körzetbe, ahol az út a víztározó, egy mesterségesen létesített, 107 hektáros vízfelület töltésén halad végig.

A délelőtti órákban a szántókról sziesztájukra visszatérő állatok érkezésének lehetünk tanúi: folyamatos gágogás, gurgulázás közepette suhognak fölöttünk a szárnyak, ahogy a madárhadak a vízre szállnak. Bár leginkább a tavak közepére húzódnak, egy jó távcső segítségével szinte karnyújtásnyira érezhetjük a tollasokat. A szieszta a társasági életről, a pihenésről szól: a madarak erőt gyűjtenek a délutáni táplálékszerző kiruccanásra.

Tollászkodó lilikek serege csücsül a tározó közepén lévő szigetek egyikén, a vízen barátrécék úszkálnak szárnyuk alá dugott csőrrel. A kavalkádot néhány kanalas gém is tarkítja: kaszáló mozdulatokkal kutatnak táplálék után a nádasok környékén, miközben hófehér tollruhájukon táncolnak a napsugarak.

A vízimadarakon kívül sok énekes- és ragadozófajjal bővült az utóbbi hetekben Fejér megye madárállománya. Sorra érkeznek északról a vándorsólymok, karvalyok, réti sasok. A természetben sok időt eltöltők a többnyire magasabban fekvő vidékeken őshonos kékes réti héjával is találkozhatnak. Az énekes égi vándorok közül a fenyőrigók, a különböző süvöltők sokasága lepi el erdős területeinket. És bár az igazi téli énekesvendégei, a fenyőszajkók, a csonttollúak, a fenyves cinegék még nem érkeztek meg, a már itt lévők is hálásan fogadják az etetőkbe helyezett finomságokat.

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a zaol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!