Utazó

2007.05.23. 08:19

Balinéz életképek

Ha még egyszer Bali szigetére utaznék, egy dolgot biztosan másképp csinálnék: lényegesen kevesebb fakultatív programra fizetnék be itthon előre az utat szervező irodában, mert a helyszínen nemcsak hogy lényegesen olcsóbb, de sokkal inkább a saját igényeinkhez igazíthatjuk, mikor, hol és mit nézzünk meg.

PLT

Elkövettük azt a hibát, hogy a kilencnapos bali tartózkodás idejére csupán egy tengerparti heverészést iktattunk be, így gyakorlatilag majdnem minden napra jutott legalább egy látnivaló. Mégis, a legkellemesebb az a délután volt, amikor saját szervezésben kirándultunk a Tanjung Benoá nyaralóhelytől alig félórás taxizásra lévő Kutára, pontosabban Kuta Beachre. A legismertebb Bali-szigeti tengerparti üdülőváros nyolc kilométeres fehér homokos tengerpartjával a szörfösök paradicsoma, bámulatos mennyiségben és virtuozitással űzik itt a fiatalok a fizikai erőt és ügyességet egyaránt kívánó sportot. Úgy lovagolnak a hatalmas hullámokon, mintha a legtermészetesebb közegük  lenne, mintha játszanának a víz félelmetes erejével, miközben nagyon is fegyelmezetten egyensúlyoznak a méteres habok tetején.

Kuta sajátos hangulatú üdülőhely, ahol a főutcát leszámítva szinte nincsenek aszfaltozott utak, keskeny sikátorokban egymást érik az éttermek, kávézók, üzletek. Mégis itt van a turizmus központja, számos kőfallal körülvett szálloda kínál szuperluxus színvonalú szolgáltatásokat. Ha egy-egy pillanatra sikerül tökéletesen elmerülni az indonéz szigetvilág nyújtotta fantasztikus hangulatban, visszaránt bennünket a mai globális világ valóságába a 2002-es robbantás több mint kétszáz áldozatának emlékműve. Nem feledkezhetünk meg arról, hogy ezt a békés szigetet sem kerülte el a terrorizmus, forgalmas bevásárlóközpontot robbantottak fel a város közepén, a legnagyobb szezonban. Friss virágok, égő mécsesek és az áldozatok kőbe vésett neve figyelmeztet az értelmetlen tragédiára.

Szervezett útjaink egyike a sziget északkeleti oldalán, a Batur vulkánhoz vezetett. A tengerparttól mintegy tizenöt kilométerre, a sziget belsejében emelkedő, ma is működőképes vulkán fantasztikus látványt nyújtott, még akkor is, ha az istenek nem voltak túl kegyesek hozzánk, és vastag ködbe burkolták a tűzhányó csúcsát. De így is felejthetetlen az ugyancsak Batur névre keresztelt tóval körülvett hegycsúcs, amelynek legmagasabb pontja, a Gunung Abang 2153 méter. A vulkán megmászására nem vállalkoztunk, bár állítólag erre is van lehetőség. Akár a balinézek hite szerint a vulkánisten lakóhelyén, a szent tavon való csónakázásra is. Programunkba azonban a fényképezésen kívül legfeljebb a vásárlás fért bele, a mindenütt megjelenő árusok elképesztő erőszakossággal rohanják le a turistákat. A végén már mindegy, hogy mit és mennyiért, csak venni kell tőlük valamit, mert addig nem lehet leválasztani őket az autóbuszról.

Emlékezetesen finom balinéz ebédet is elköltöttünk a Batur vulkán kráterében lévő étteremben. A "svédasztalos" menü rendkívül gazdag és ízletes volt, meglepetést jelentett az áttetsző, számunkra kissé zavaros meleg víznek látszó valami, amely végül illatos gombalevesnek bizonyult.  Tészták hússal,  a tenger gyümölcseivel, apró csirkehúsfalatok nyárson és sok-sok párolt zöldség - aki szereti a thai vagy kínai konyha jellegzetes ízeit, Balin sem marad éhen. De itt sem árt az óvatosság, egyrészt a trópusi  ételek lehetnek meglepően csípősek, másrészt aki könnyelműen nem palackozott vizet iszik, vagy gyümölcslét, koktélt - a harmincöt fokos melegben jogosan - jégkockával, gyomorfertőzést is kaphat. 

Elmentünk Celukba is, ahol Bali híres ezüst- és aranyművesei élnek. A sziget fővárosába, Denpasarba vezető út mellett található a település, ahol a kézművesek sokaságával és pazar ékszerválasztékkal találkozunk. A cél persze most is az volt, hogy vásároljunk, és a turisták nagy része ezt szívesen is teszi, hiszen valóban különleges darabokra lehet találni a garantáltan egyedi ékszerek között.

A következő napon megint újabb élmény vár ránk, elefántozni megyünk. Bali szigetén ugyan nem honosak az elefántok, Jáváról hozták át őket és a turizmus szolgálatába állították a jámbor jószágokat. Békésen tűrik, hogy a hátukra helyezett kosárszerű ülőkében kettesével helyet foglaljunk, és rövid sétát tegyünk az erre a célra kialakított ligetben. Az elefántokat fiatal jávai fiúk gondozzák, akik pontosan tudják, hogy az állatoknak szinte folyamatosan enniük kell, ez a békés viselkedésük titka. Így nem kell aggódnunk, amikor "nyakig" vízbe ereszkedik velünk, sőt az agyaraira is felülhetünk, vagy amikor magas dobogóra felkapaszkodva cirkuszi mutatványokat hajt végre velünk. 

Nem hagyhatjuk ki a különleges kulturális élményeket sem. 
Esténként csaknem minden nagyobb üdülőhelyen megszólal a sajátos balinéz zene és tánc, amiből nekük két típust sikerült megismerni. A kecak elnevezésű "formációban" férfiak szolgáltatják a zenei aláfestést és arra táncolnak. Mint az idegenvezetőnktől megtudtuk, a történet a hindu Ramayana hőseposz jeleneteit eleveníti meg, Rama herceg és Szita hercegnő kalandos szerelmi legendájának bemutatásával. Megjelennek a jó és a gonosz képviselői,  hosszan küzdenek egymással, majd eljő a végkifejlet, a színpadon látványos tűzzel, parázson járással. Különleges élmény, akárcsak a barong tánc, amely szintén a jó és a rossz küzdelmét szimbolizálja.

Ebben viszont jelentős szerepet kap a különleges balinéz hangszer, a gamelán, amelyen harangszerű csengőhangokat szólaltatnak meg. A zenekar dobokkal és ütős hangszerekkel, gongokkal egészül ki. A gamelán azonban nemcsak a hangszert, hanem magát a zenekart is jelenti, aminek tagjai már szinte gyerekkoruktól fogva művelik a zenei mesterséget. A zene és a tánc - mint a természetközeli népeknél általában - a balinézek mindennapi életének is, nemcsak az ünnepeiknek a része.

Mindenképpen említésre méltó Balin a batikművészet, sikerült eljutnuk egy műhelybe, ahol röviden bemutatták a batikolás munkafázisait, majd beterelték a több busznyi turistát a hatalmas üzlethelyiségbe, és természetesen lehetett órákig válogatni a szebbnél szebb képek, abroszok és ruhaneműk között. Megtettük itt is, amit vártak tőlünk, vásároltunk, vásároltunk, amíg a pénzünkből futotta. Ugyanez történt a fafaragványok centrumában s a jelenkori bali festők kiállításán is, csak a kőfaragóknál tudtuk visszafogni a zsákmányszerzési vágyainkat, alighanem a szobrok súlya miatt.

A végén sajnáltuk, hogy sok helyre nem sikerült eljutni. Vagy szívesen töltöttünk volna több időt például abban az eredetiségében megőrzött skanzenszerű faluban, ahol a lakók a turizmusból élnek, s az a feladatuk, hogy mindent megmutassanak, ami az igazi balinéz életmódhoz tartozik. A házak mindegyikéhez szentély, külön konyha és hálóépület tartozik,  az élet pedig a szabad ég alatt zajlik. Ha beengednek egy-egy házba, adakozni kell, cserébe viszont megmutatják a mindennapi eszközeiket, szokásaikat. Mindenesetre a tévé ott sem hiányzott a háztartási  felszerelésből.

A balinéz emberek nagyon kedvesek, közvetlenek, szívesen mesélnek magukról is. Egyik túravezetőnk részletesen elemezte, hogyan is működik Balin a kasztrendszer, amiben házasság révén a nők feljebb kerülhetnek, a férfiak viszont nem. Ha magasabb kasztbéli a szívük választottja, a hölgy kerül lejjebb az ő kasztjukba, nem emelheti magához a férjét. A társadalom persze változik, elvileg a magasan képzett emberek a magasabb kasztokba tartoznak, de ma már - ritkán ugyan - előfordul, hogy valaki alacsonyabb kasztból a képzettsége által feljebb kerüljön. A kaszthoz való tartozást elsősorban a család, de a foglalkozás is meghatározza. Azt, hogy ki melyik kaszthoz tartozik, a ruházatból, a fejrevalókból is ki lehet következtetni. Körülbelül ennyit tudtunk meg - ha nem is értjük pontosan előnyeit és hátrányait - a kasztrendszerről, ami számunkra különleges, tiszteletre méltó hagyománynak tűnt, ami ellen nem lázadnak a benne élők.

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a zaol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!