Az ókori és magyar múlt nyomait egyaránt őrzi a szorosláncolat

A kelet felé forduló Duna Románia és Szerbia határán haladva hagyja el a Kárpát-medencét, a medence egyetlen jelentős kifolyásaként. A Déli- Kárpátok és a Szerb-érchegység közötti Vaskapu-szoros egy folyami szurdokvölgy, mely remek választás lehet a természet szerelmeseinek, ugyanis lenyűgöző látvány tárul az utazó elé, aki több vízi közlekedési eszköz közül választhat a 134 kilométer hosszú szorosláncolat feltérképezésére. A szoros tulajdonképpen több szakaszból (Galambóci szurdok, Gospodin Vir szurdoka, Nagy és Kis Kazán- szoros, Sip-szurdok) álló rendszer, amit tavaly Jeselnicától az Al-Duna hajózhatóvá tételéért sokat tett Széchenyi István emléktáblájáig motorcsónakon, illetve Orsovától a Vaskapu-vízerőműig sétahajón volt szerencsém szemügyre venni.

A bánsági, korábban Dunaorbágynak nevezett faluból kiindulva a román partszakasz egyik ékessége Decebal dák király (87–106) arcmása, egy monumentális – negyvenhárom méter magas, harminckét méter széles – sziklába vájt szobor, mely tiszteletadás a románok ős vezérének. Egy olajmilliárdos készíttette Florin Cotarcea szobrász vezetésével, de a nem mindennapi munkálatokon tizenkét alpinista szobrász dolgozott 1994 és 2004 között. Ez Európa legnagyobb kőbe faragott szobra. A Mrakónia-öböl másik éke a Mrakónia-kolostor, ami a szoros legvadabb részén, a Kazán-szorosban található, a hajdani megfigyelőállomás helyén. Itt a hajókat irányítani kellett, ugyanis a nagy mélység és a mélyben lévő sziklaszirtek olyan örvényeket kavarnak, mintha a víz forrna a kazánban.

A túloldalon, a szerb parton Traianus táblája látható, annak a hadiútnak emléket állítva, amit a Római Birodalom 98- tól 117-ig uralkodó császára a katonai terjeszkedés, a Dacia elleni hadjárat céljából építtetett a folyam szerb oldalán, a sziklafalba vájva. Egyébként a Vaskapu-szoros keleti végénél 105-ben hidat építtetett, a pillérek maradványai még a 19. század közepén is láthatóak voltak alacsony vízállás esetén.

A Nagy Kazán-szoros bejáratánál látható az óriási méretű Széchenyi-emléktábla, amit eredetileg 1885-ben helyezett el a Széchenyi-út feletti sziklában a Magyar Mérnök- és Építész-Egylet. Érdekesség, hogy a Vaskapu-erőmű megépítésekor a felduzzasztott víz alá került az emléktábla, mert a román fél nem emelte fel a táblát, mint azt a Traianus táblája esetében a jugoszlávok megtették. A Magyar Hajózási Egyesület által 2017-ben újraállított, magyar, román és angol nyelvű, 600 kilogrammos emléktáblát székelyudvarhelyi alpinisták szerelték fel a sziklafalra a vízszint feletti háromméteres magasságba. A Vaskapu-vízerőmű a legnagyobb gát a Dunán és az egyik legnagyobb vízerőmű Európában. Az erőmű román oldala évi 5,24 terawattóra áramot termel, míg a szerb oldalon 5,65 terawattóra a termelés. A földszinten történeti kiállítás várja a látogatót, majd az emeletről bepillantást engednek az erőmű belsejébe.

Orsován érdemes felkeresni a Korona-kápolnát, mely mementója a magyar korona egykori kálváriájának. 1849. augusztus 23-án a menekülő kormányfő, Szemere Bertalan Orsova környékén ásta el a koronát, a koronázási jelvényekkel együtt. 1853-ban megtalálták a koronaékszert, s a helyre Ferenc József neogótikus emlékkápolnát építtetett. A vízerőmű építése során elárasztott kápolna helyén 1974-ben modern stílusú római katolikus templomot építettek. A magyar korona itt töltött éveire egy 2004-ben állított tábla emlékeztet a kápolnában.