Ötezer növényfaj otthona a Szegedi Tudományegyetem Füvészkertje

A kolozsvári egyetem Szegedre költözésekor, 1922-ben a város 20 katasztrális hold szántóföldet ajándékozott az egyetemnek, növényekkel való betelepítését az alapító igazgató, Győrffy István kezdte. Fenntartója ma is az egyetem. Az oktatást szolgálja, de a nagyközönség számára is nyitott, közel ötezer növényfajta látványát kínálva. Az üvegház trópusi, szubtrópusi, mediterrán és sivatagi növényeknek ad otthont. A távoli tájak közel 1200 növényfaja található itt, több mint hét méter magas trópusi fák, fán lakó, színes orchideák, broméliák, páfrányok, pozsgások, kaktuszok. Páfránygyűjteménye az egyik leggazdagabb az országban.

A kakaófa – görög eredetű neve „istenek eledele” – fehér virágai a törzsön csomókban nőnek, termése több mint fél év alatt fejlődik ki. Az ezüst akáciát – tévesen mimózának is nevezik – az illatszeripar használja, a kertben élő példányt Nizza városa ajándékozta 1986-ban. A medvetalp kaktusz nevét nagy tappancsra emlékeztető száráról kapta, sárga, narancsszínű, rózsaszín virágait tavasszal bontja, termései télen érnek be. A veszélyeztetett fajok között tartják számon a szecsuáni ősfenyőt, melyet 1941- ig kihaltnak tekintettek, 1948 óta itt öt példány él. Aki lótuszvirágzást szeretne látni – itt van Közép-Európa legnagyobb szabadtéri állománya -, nyárra időzítse látogatását, a látvány lenyűgöző. A növénynek Buddha életében fontos szerepe volt, fogantatása lótuszokkal teli ligetben történt, gyakran ábrázolják e virág kelyhében ülve. Győrffy István gyűjtőútján talált rá e növényre az óföldeáki Návay- kastély parkjának taván, az első töveket lovas kocsin szállították a kertbe. Virágzáskor 1200 négyzetméternyi tófelületet borít be rózsaszín virágaival. Az indiai lótusz mellett tavirózsát, vízijácintot, rucaörömöt, vízisalátát, füzéres süllőhínárt, bodros békaszőlőt is láthatunk a tóban, a parton sudár mocsárciprusok díszlenek.

A lótuszos tó bevonásával alakították ki 2014-ben a japánkertet, ekkor nyílt meg a tó szigete is. A japánkert két részből áll, egy lankás, a természetes folyóvölgyeket utánzó vízfolyásokkal tagolt sétáló- és egy hegyvidéki kertből. A síkvidéki rész jellemzője a japán stílusú fa-föld hidakkal összekötött sétaösvényekkel bejárható kert, a japánkertekre jellemző növényekkel, nőszirmokkal, bambuszokkal, cseresznyefákkal és ázsiai eredetű növényfajokkal. A lótuszos tó szigete a hegyvidéki kertrész, lilaakác pihenővel, tzukubai csobogóval, rododendronok, azáleák és japán juharok ligetével. A középkori kolostorkertek hangulatát idézik a mintegy 250 gyógy- és fűszernövényt bemutató parcellák.

Fantasztikus élmény az esőerdei klímát és növényzetet utánozó lepkekertben a 20 trópusi pillangófaj 400 színpompás példányát megfigyelni. A sétát érdemes a pompázatos rózsakertben zárni.