Kirándulók a Hadak útján

Grado az év minden szakában tele van turistával, nem utolsósorban a pazarul kiépített tengerpartja, homokos strandja miatt. Esténként ide látszódnak a távolabbi nagyváros, Trieszt fényei. Ám érdemes továbbhajtani a történelmi település felé. Már az oda vezető, tíz kilométeres út is unikum, hiszen a nyílt tengeren építették meg. 
 

Leparkolva a kisvárosban, szinte azonnal szembetűnik a turisták fő célpontja, a bazilika, amely a világörökség része, s amelynek fenntartása, működtetése nem kis részt az unióra hárul. Cserébe nem kell belépődíjat fizetni, sőt a fotózás is megengedett a termekben. Igaz, vaku nélkül. S mielőtt tájékoztatót kérnénk, már mondja is az idegenvezető a legfőbb tudnivalókat. Íme: Aquileiát Krisztus előtt 181-ben alapították a birodalom északkeleti határán, a Natissa folyó partján. A kolónia szerepe kezdetben elsősorban a határ és a szövetséges venétek védelme volt. Az Illíriával folytatott több évtizedes háborúskodás során, amely végül Illíria meghódításával és római provinciává válásával zárult, kiemelt szerep jutott a kolóniának mint fő utánpótlási helynek. Aztán bekapcsolódott a római települések rendszerébe, út kötötte össze Bolognával, Genovával, majd pedig kiépült az út Rimini és Aquileia között is.
 
Sétálunk a bazilikában. Szerencsés véletlenek sorozata folytán épségben megmaradt a hatalmas épület mozaikpadlója, amely így páratlan vizuális élményt nyújt a látogatóknak. A több tízezernyi apró mozaikon ott a dicső római múlt. Láthatóak a császárok portréi, de láthatóak pajzán jelenetek éppen úgy, mint légiókat dicsőítő ábrák. A jó méternyire a felszín alatti mozaiktest szinte teljes épségében ránk maradt, kordon mögül nézhető és fotózható. Külön érdekesség, hogy ezen a mozaikszőnyegen búcsúztatták a hadba induló légiós kohorszokat, útban a birodalom tájai felé. Innét indultak azok az egységek is, amelyek aztán a Borostyánkő úton ejutottak Savariába, a mai Szombathelyre, sőt távolabb is.

Aquileiában megfordult Cicero és Augustus császár is. Itt született a híres Tiberius császár. A Római Birodalom idején teljesedett ki a közlekedési csomópont. Az egyik legfontosabb útvonal a Via Iulia Augusta volt, amely észak felé a Dunához vezetett Klagenfurt és Lorch irányába. Jelentős útvonal volt Pannonia felé is. Marcus Aurelius idején az egyik legnagyobb kiterjedésű városról beszélhetünk a birodalomban, lakossága meghaladta a 100 ezret. Aztán a markomannok elleni hadjárat során a város egy része elpusztult az ostromban. Később jelentős tengerészeti kikötővé vált. A 4. században épült meg a városban egy császári palota, 340-ben II. Constantinus császárt a város falai előtt ölték meg, mialatt megkísérelte elfoglalni Aquileiát Constans öccsétől. A század végén a világ kilencedik legnagyobb városa volt Ausonius számításai alapján. Aztán 452-ben a hunok elpusztították, s ezt követően megtört a fejlődése. A lakosok a közeli lagúnákban telepedtek le, erre az időre datálható Velence születése. A longobárdok inváziója során 568-ban és 590-ben is újból a háborús pusztítás áldozata lett, Grado emelkedett fel mellette. Ma pedig egyfajta történelmi romkert a település a maga pár ezres lakosságával, persze a szó nemes értelmében.

Rövid sétát téve az utcákon és a kis tereken, hangulatos kávézók, boltok fogadnak, de  Aquileia tipikusan kéthárom órás város, a látogatók átlag ennyi időt szánnak rá. Aztán irány ismét a tengeri út, majd Grado és az Adria hűs hullámai. Nem mellékes a magyar utazó számára, hogy ez az Európa-szerte kiemelt turisztikai célpont mindössze 6-7 órányi autóútra van nyugati határainktól.

Szerző: Kozma Gábor