Utazó

2010.02.17. 13:11

A téli puszta romantikája

Ha már elegünk van a téli bezártságból és mehetnékünk támad, ruccanjunk el Kecskemétre. A Duna-Tisza közén lévő "hírös város" ilyenkor is számos látnivalót kínál, és ha előre megszervezzük, még romantikus pusztai kalandban is részünk lehet.

PLT

Kecskemét 1368 óta város, 1950-től Bács-Kiskun megye székhelye, jelenleg száztízezren lakják. A hírös város jelzőt Petőfi Sándor aggatta rá, aki köztudottan az Alföld szerelmese volt és "lánglelke" rajongott a sík vidékért. De más géniuszt is megihletett a Duna-Tisza-közi, sajátos múltú és hangulatú település, Jókai Mór például a puszták metropolisaként emlegette. Mások szerint Kecskemét a szecesszió városa, de éppúgy nevezhetjük "az aranyhomok fővárosának" vagy a vallási tolerancia fellegvárának is. 

Kezdjük sétánkat a város  főterén, ahol mindjárt meg is győződhetünk ez utóbbi jelző valóságtartalmáról. A vallási tolerancia jegyében a katolikus mellett a református, az evangélikus, a zsidó és a görögkeleti egyházi közösség is templomot emelt, amelyek mind a főtéren vagy annak közelében találhatók.

A magyar szecesszió gyöngyszemeként tartjuk számon a kecskeméti Városházát, amelyet Lechner Ödön és Pártos Gyula tervezett és 1893-97 között épült fel. Kétségkívül ez Kecskemét emblematikus épülete: télen-nyáron látogatják a turisták. Gyönyörködhetünk a falait díszítő színes Zsolnay-majolikában és érdemes úgy időzíteni, hogy egész órakor érkezzünk, mert akkor meghallgathatjuk a híres harangjátékot. Az épület homlokzatán elhelyezett harangok 1983 óta óránként Kodály, Erkel és Beethoven műveit zengik.

A Városháza belseje is tartogat szépségeket, a Díszterem a korabeli építészet máig eredeti formájában megmaradt remekműve. Azonkívül, hogy ma is a városi közgyűlés helyszínéül szolgál, gyakran ad otthont hazai és nemzetközi konferenciáknak, ünnepélyes fogadásoknak, rendezvényeknek. Sőt, ha hétvégén járunk ott, majdnem biztosan találkozunk nászmenettel is, hiszen a kecskemétiek és környékbeliek számára hagyományosan ez az egyik legdivatosabb esküvői helyszín is. A teremben megőrizték a gyönyörű, korabeli, faburkolatú berendezéseket, mennyezetét 1200 kilogramm súlyú, öt méter magas és három méter széles, aranyozott bronzcsillár díszíti, amelynek 63 égője az egykori Magyarország közigazgatási megyéinek számát szimbolizálja. A terem festményei Székely Bertalan alkotásai, a magyar történelem egy-egy szakaszát mutatják be.

A Főtér meghatározó épülete az 1774-1806 között épült Nagytemplom, az Alföld legnagyobb copf stílusban épült székesegyháza. Harangja 2400 kilogramm súlyú, 74 méter magas tornyába 94 lépcsőn vezet az út. A tornyát az építés ideje alatt a tűz és földrengés pusztította, ezért több mint harminc évig tartott, míg elkészült. 

Még fel sem ocsúdtunk a látványtól, máris rácsodálkozhatunk a híres kecskeméti Cifrapalotára, amelynek - mint a dalban megénekelték - zöld az ablaka. Ez a szecesszió igazi mesterműve, a hullámzó falfelületekkel, a csillogó tetőcserepekkel és az egyedi díszítésekkel, a kerámiába álmodott növényi és állatmotívumokkal messze földről vonzza a látogatókat. Jelenleg a Kecskeméti Képtár otthona, amelyben körülnézni ugyancsak megér egy-két órát. 

Újabb építészeti csoda a millennium alkalmából épített kecskeméti Katona József Színház. Ismert, hogy az első magyar nemzeti dráma megalkotója e város szülötte volt, magától értetődő, hogy róla nevezték el a városi polgárok büszkeségét, az önálló színházat. Ugyanazok a neves bécsi építészek, Hellmer és Fellner tervezték, akik a fővárosi Vígszínházat is megalkották, nem véletlen a feltűnő hasonlóság. A helyiek szemében ékszerdoboznak számító színház előtt Szentháromság-oszlopot találunk, Szent Sebestyén, Szent Rókus, Árpád-házi Szent Erzsébet és Szent István alakjaival. Az 1742-ben állított emlékmű a város lakosságát megtizedelő pestisjárványra emlékeztet.

Aki kicsit is érteni akarja, honnét indult és milyen forrásból táplálkozott a világírű magyar zeneszerző, Kodály Zoltán, annak szinte kötelező Kecskemét régi bevásárlóutcájában - a Kéttemplomközben -, az egykori ferences kolostor épületében felkeresni a Kodály Zoltán Zenepedagógiai Intézetet. A kecskeméti születésű zeneszerző és zenepedagógus életútját (1882-1967 ) állandó kiállítás mutatja be.  Az intézetbe évente mintegy 15 országból érkeznek szakemberek, zenepedagógusok a Kodály-módszer tanulmányozására.

A kecskeméti látnivalók sora azonban itt még korántsem ér véget, hiszen város múzeumi kínálata ugyancsak bőséges. Közismert a Népi Iparművészeti Múzeum, a Bozsó-gyűjtemény gazdag anyaga, valamint a hazai Fotográfiai Múzeum is kínál érdekességeket, ahol ma már csaknem egymillió fotográfia, mintegy 250 ezer negatív, három-négyezer tárgy és relikvia, köztük 700 fényképezőgép látható. A fotómúzeum évente átlagosan öt-hat saját kiállítást is rendez.

A város kulturális pezsgését egész évben fesztiválok garantálják. Ezek sorát márciusban a Tavaszi Fesztivál nyitja meg, amely zenei, képzőművészeti és irodalmi programjaival az ország minden részéből Kecskemétre csábítja a művészetkedvelőket.

Az alföldi város azonban nemcsak az építészeti és művészeti értékeivel szerzett hírnevet, egyebek közt a "fütyülős" barackpálinka hazája is. Különleges élményt ígér a kóstolással egybekötött gyárlátogatás a Zwack Gyümölcspálinka Főzdében, ahol megtekinthető az egykori, század elején épült pálinkafőzde, a jelenleg működő üzem és a palackozó, valamint az a kiállítás, amelynek tárolóiban régi dokumentumok, relikviák, korabeli szerszámok és palackok mutatják be a Zwack család, a több mint 200 éves Unicum és a kecskeméti barackpálinka történetét. A látogatáshoz előre be kell jelentkezni, egyéni vendégek számára péntekenként tartanak tárlatvezetést.

Némi szervezést igényel, de megéri a környékkel, a tanyákkal tarkított alföldi pusztával is megismerkedni. Télen is gyönyörű a táj és a közeli Bugac, az ősborókás, a homoki erdők és homokpuszták, mocsarak, lápok, nedves kaszálók és szikes puszták páratlan látványban részesítik azokat, akik bátran szembeszállnak a hideggel, a fagyos széllel, hóval. Kisebb csoportok (minimum tizenöt fő), családi, baráti társaságok számára télen is szerveznek lovas szános kirándulásokat a pusztába.

A túra "szívmelegítő" kupica pálinkával indul, a kirándulókat vastag rackaszőr bundákba burkolják és úgy indul a vidám szánkózás. Felejthetetlen élmény, ahogy a lovak száguldanak a végeláthatatlan hómezőben, ha szerencsénk van, fényesen szikrázó napsütésben. A táj, az élővilág ilyenkor csendes, egy-egy madár, ha felszáll a magasba, az állatok téli pihenőn vannak. Méltóságos, hatalmas a fehér puszta, a keményre fagyott havon siklik a szán, a loval szájából pára hömpölyög, csikorog a hó a patájuk alatt. A látvány, az élmény valóban különleges, mint a szánozást követő csárdai menü, az igazi alföldi gulyás, gazdagon hússal, krumplival, tésztával.

Közben megtudhatjuk, hogy Bugac nevének eredete máig vitatott, a legvalószínűbb, hogy a kun buga, azaz bika szóból ered. Az viszont biztos, hogy a turizmusban 1933 után vált ismertté, négy kecskeméti újságíró jóvoltából, akik a bugaci puszta népéleti és jószágtenyésztési érdekességeinek bemutatására javasolták: az idegenforgalmi iroda tartson bemutatót a szakemberek és a sajtó képviselői számára. Az ötlet akkora sikert aratott, hogy Bugac puszta mint természeti kuriózum attól kezdve mágnesként vonzotta a látogatókat. Ezzel indult el a pusztaromantika máig tartó divatja.

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a zaol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a zaol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!