Utazó

2010.01.06. 13:52

Az élő Varsó

Mai kirándulásunk helyszíne, Varsó nem tartozik az igazán népszerű turisztikai célpontok közé, pedig több dolog is szólna mellette.

zaol.hu

Viszonylag közel van, az árak az itthonihoz hasonlók és itt szeretik a magyarokat. Persze, ez önmagában mind kevés lenne, de a fentiekhez még társul Varsó óvárosának szépsége, legmodernebb részeinek különlegessége és a késő esti órákban is pezsgő belvárosi élet.

Varsó lakói úgy vélik, hogy a legnagyszerűbb dolog lakóhelyükben és elődeikben, hogy minden helyzetben újrateremtették a városukat. Erre leginkább a második világháború után volt szükség. A várost elfoglaló németek a megszálláskor okozott pusztítást tovább folytatták az 1943-as gettófelkelés, majd az egy évvel későbbi varsói felkelés idején, illetve az azt követő szisztematikus rombolással. A háború végére a városnak a Visztula nyugati partján lévő részét szinte teljesen szétlőtték, felrobbantották, felégették.

A királyi várat nem számítva, az óvárost és a 18., 19. században épült részeket a háború után alig tíz év alatt helyreállították. Eredeti tervek, fotók, festmények és az emlékek alapján zajlott a munka. Egy rövid városnézésnél is talán ezek a részek jelentik a legfontosabb úti célokat.

Az óvároshoz, a Stare miastohoz északnyugatról, a Nove miasto felől közeledve a hosszan elnyúló vörös téglás várfal egyik kapuján, a Barbakánon át léphetünk a város 13. századig visszanyúló részére. Az alig 200-300 méteres Nowomiejska közvetlenül az óváros főterének, a Piactérnek, vagy ottani nevén Ryneknek az északnyugati sarkára visz bennünket. Ha megállunk a szabályos négyszög alakú tér közepén, a várost jelképező szirén szobra mellett, egyszerre érezhetjük magunkat az északi Hanza-városokban és valahol az észak-olasz vidékeken, a 15. és a 17. században.

Az eredetileg késő gótikus stílusban épült, később reneszánsz, majd barokk stílusban átépített 3-4-5 emeletes, rendkívül keskeny, összevissza toldozgatott házak látványa garantáltan a középkorba varázsol bennünket. A tér túlsó sarkától továbbhaladva, a Szent János-katedrálist érintve jutunk a királyi várig. A több korszakot tükröző palota közel kétszáz éven át volt a lengyel uralkodók lakhelye. A második világháború végére csak üszkös romok maradtak a helyén.

A 1970-ben indult felújítást közadakozásból finanszírozták. A gond nem is a pénz volt, inkább az, hogy nem voltak régi tervek, így itt is fotók, festmények alapján, illetve emlékezetből tervezték meg újra az épületet. Négy év alatt felhúzták a falakat, és 1984-ben a belső részt is megnyitották. Az első emeletet az utolsó lengyel király, a 18. század utolsó harmadában uralkodott Szaniszló Ágost Poniatowski korának megfelelően alakították ki. Ez a rész ma múzeumként működik, ahogy a két világháború között is funkcionált. Az újjáépítésében megmutatkozó rendkívüli összefogásnak is köszönhető, hogy vár és az óváros 1980-ban annak ellenére felkerült az UNESCO Világörökség-listájára, hogy valójában szinte az egész rekonstrukció.

Innen a királyok útjának nevezett útvonalon haladhatunk tovább, ami a várat a Királyi fürdőparkkal, a Lazienkivel és a vártól tíz kilométerre lévő wilanowi Kis Versailles-kastéllyal fűzi össze. Az első szakasz a második Canalletto képei alapján helyreállított Krakowskie Przedmiescien halad. Rögtön az elején áll a Szent Kereszt-templom, amelynek egyik oszlopába falazva őrzik a 200 éve született, 160 éve elhunyt Fryderyk Chopin szívét.
Néhány házzal odébb, az egyetem épülettömbjével szemben találjuk az egykori lakásukban berendezett Chopin-szalont, amely korabeli berendezéssel és más emlékekkel, köztük a jó barát, Liszt Ferenc egyik zongorájával idézi meg a legismertebb lengyel emlékét.

A 18. századi paloták között haladva jutunk el a 80 hektáros Lazienski-parkba, amelynek közepén, egy hosszúkás tó szigetén áll Szaniszló Ágost Poniatowski klasszicista stílusú nyári lakja, a vízre épült palota. Ma képzőművészeti és történeti kiállításnak ad otthont, ahogy a másik népszerű király, III. Sobieski János hat kilométerrel távolabb lévő wilanowi barokk nyári kastélya is.

Ha időnk engedi, mindenképpen látogassunk el a százéves villamos erőmű épületéből kialakított Felkelés Múzeumba, ahol a város legtragikusabb korszakának, a második világháború alatti német megszállásnak, az emiatt kirobbant két nagy felkelésnek, a harcok és a harcokat követő megtorlás több százezer áldozatának állítanak emléket.

Ne hagyjuk ki a Sztálin esküvői tortájaként is emlegetett Tudományok Palotájának környékét sem. A 234 méter magas épület 30. emeletéről akár a város panorámájában is gyönyörködhetünk szép időben. Emellett több modern irodaház, szálloda, üzletközpont visz új színt Varsó látványába.

Ezek is érdekelhetik