Interjú

2018.11.25. 10:00

A jazz a szerelme, a zene az élete Varga Dánielnek

Szeretnék mihamarabb kitörni a „zenei gyermekkorból” és elfogadtatni magam Varga Dánielként – ezt a nagykanizsai származású szaxofonos mondta lapunknak adott interjújában.

Horváth-Balogh Attila

Varga Dániel jó érzésekkel tért vissza a csapathoz, mely kinevelte Fotó: Gergely Szilárd

Varga Dániel nemrég telt házas koncertet adott szülővárosában, Nagykanizsán, a Honvéd Kaszinóban, ahol egykori „iskolája”, a Kanizsa Big Band vendége volt. A fiatal muzsikus tízévesen kezdett el zenélni, kezét olyan nagykanizsai zenészek fogták, mint Ámon István, Tiborcz Iván vagy a Kanizsa Big Bandet vezető Vámos Béla.

– Nagy élményt jelentett a csapattal fellépni, mindenki kedves volt velem, jó érzés, hogy a régi zenésztársak még emlékeztek rám – mondta Varga Dániel. – Az pedig külön élményt jelentett számomra, hogy zenélhettem abban a Kanizsa Big Bandben, amiben már régen játszottam. Jó volt félprofi, profi zenészként részt venni olyan formációban, amiben én annak idején amatőrként láthattam, figyelhettem azokat a magyar sztárokat, akiket akár még csak 10 évvel ezelőtt is meghívtak a Vendégségben a Kanizsa Big Bandnél című sorozatban. Miközben hallgattam és néztem őket, arra gondoltam, hogy ez mennyire menő – most pedig engem hívtak meg, ami azért biztató, mert számomra azt jelenti, hogy talán akkor nem csinálok mindent rosszul… Még a zeneiskolai szolfézstanárom, Bücs Angéla és az első szaxofontanárom, Ámon István is eljött a koncertre, aminek nagyon örültem, megtisztelőnek éreztem.

Varga Dániel jó érzésekkel tért vissza a csapathoz, mely kinevelte Fotó: Gergely Szilárd

Varga Dánieltől megtudtuk: előtte profi zenész nem volt a családban, tehát egyenes ágon nincs előzménye karrierjének, hacsak az nem, hogy anyukája énekelt, édesapja pedig gitározott a Hit Gyülekezete istentiszteletein. Ezekre elvitték magukkal a kis Danit, aki ott szívta magába nemcsak a vallásosságot, hanem az élő zene szépségét is, ugyanis mindegyik istentisztelet egyfajta spirituális koncertélményt is jelentett neki.

– Másrészt a nagypapám mesélt a nagybátyjáról, aki kántor volt, de személyesen őt nem ismerhettem, így hatással nem volt rám – jelezte Dani. – Viszont anyukám és apukám révén igen korán intenzív kapcsolatba kerültem a zenével. Ők vették észre azt is, hogy már nem a kötelező zenei gyakorlatokat csinálom, hanem improvizálok. Állítólag nem hangzott olyan rosszul, ezért gondolták úgy: elvisznek Tiborcz Ivánhoz. Tizenhárom éves lehettem, s attól kezdve 2-3 évig jártam hozzá Cserfőre, tőle nagyon sokat tanultam a jazzről, lemezeket is adott, korábban jobbára könnyű­zenét hallgattam. Majd eljutottam Szombathelyre, a Lamantin jazztáborba. Ott találkoztam a Zeneakadémia tanáraival, Elek Istvánnal, Kollmann Gáborral, s nekik köszönhetően ismerkedtem meg a konzis jazz alapjaival; de sokat köszönhetek Tóth Viktornak is.

Varga Dániel 2013-ban a rangos Grazi Zeneművészeti Egyetem hallgatója lett. Idén nyáron diplomázott jazz-szaxofon előadóművész szakon, most pedig zeneszerzés mesterszakon folytatja tanulmányait. Dani hangsúlyozta, nem tudná megfogalmazni, mit jelent számára a jazz, mert sokkal tágabb dimenzióban gondolkodik: őt A ZENE érdekli.

­

– Nyilván fontos az életemben a jazz, mert inspiráló és a mai napig azokból az alapokból táplálkozom, amiket a műfaj kapcsán megtanultam, s ezt játszom a legtöbbet – magyarázta. – De engem igazából a zenélés izgat, bármilyen műfajban otthon vagyok, a lényeg, hogy zenélhessek.

A terveiről elárulta, „sakkozgat” az életével kapcsolatban, keresi a legjobb lehetőségeket, amelyekről úgy véli: lehet, hogy az igazán legjobb lehetőség majd még csak eztán jön el.

­

– Szeretnék mihamarabb kilépni a „zenei gyerekkorból” és elfogadtatni magam Varga Dániel szaxofon-előadóművészként – jelentette ki. – Több aktuális projektem van, ezekkel igyekszem építeni a karrierem és a kapcsolatrendszerem itthon is, mert az elmúlt pár évet külföldön töltöttem és keveseket ismerek idehaza, s engem is kevesen ismernek. Jelentkeztem különböző versenyekre, remélem, sikerül jó eredményeket elérnem. A legfontosabb „projektem” most az 5 tagú, jazzrock-progresszív rockot játszó Moped Loewen zenekar. Ebben én írom a dalokat, énekelek és szaxofonozom is. Alapvetően fúziós zenéről van szó, de most szeptemberben felvettünk a 13 fősre bővült csapattal egy big bandesre hangszerelt fél­órás nagyzenekari anyagot, ami szerintem nagyon jó lett. Most ehhez próbálunk kiadót találni – ez lesz az első hivatalos cd, ami megjelenik a piacon, mert eddig csak a neten publikáltuk a felvételeinket. Reméljük, sokaknak tetszik majd…

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a zaol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Rovatunkból ajánljuk

További hírek a témában