Változó (?) Wimbledon

Az angol nyílt bajnokság a glóbusz négy nagy versenye közül is a legnagyobb: 1877 óta tart, és csak az első és a második világháború miatt szünetelt négy, illetve hat évig. A GS-viadalok közül ráadásul ez az egyetlen, amit füvön rendeznek, bár rosszmájúan mondhatnám, hogy csak félig, hisz a második hétre annyira kikopik a gyep, hogy nyugodtan át lehetne minősíteni földessé. De semmi nem áll tőlem távolabb Wimbledonnal kapcsolatban, mint a rosszindulat, az angoloknak már csak a nagy hagyományok miatt is kijár a tisztelet. Mert micsoda eredmény, hogy a zöld-lila színösszeállítású teniszklub közel 140 éve végzi a dolgát. Hány vezetőváltáson, generáción, sőt világrenden, történelmi korszakon át! Magyar ésszel az sem fogható fel könnyen, hogy a lassan másfél évszázad alatt senki nem „kivánt rá" a sikerükre, és teszem azt egy új polgármester jóbarátjaként nem szervezte ki alóluk a versenyt. Döbbenetes eredmény. De Wimbledonban tradíció a szurkolóknak árult tejszínes eper, vagy a versenyzőknek előírt fehér öltözet. Az amerikai Andre Agassi ezt sokáig bojkottálva nem indult Londonban, majd átöltözött és 1992-ben nyert. De ha már a múlt értékeinél tartunk, említeni kell, hogy a füvön idén nem várható címvédés: a tavalyi női győztes francia Bartoli visszavonult, a férfiaknál brit teniszezőként 1936 (!) után először győztes Murray pedig nem mutat ez évben nagy formát. Nem valószínű a svájci Federer elsősége sem, hiába volt az utóbbi 11 évből hétszer övé a serleg (plusz egy második hely). Látható, változnak az idők Wimbledonban is. 2003-ban például eltörölték, hogy a játékosoknak meg kell hajolniuk a királyi család páholya felé. A tiszteletadás már csak akkor kötelező, ha a királynő vagy a walesi herceg jelen van.