JEGYZET

2018.03.17. 06:30

Ügyeskedő kontra tehetséges

Buzgó József

 

A minap arról beszélgettünk a barátaimmal a mi kis „falunkban”, Pestszentlőrincen, a Ganz-kertvárosban, vajon mi lehet az oka annak, hogy mifelénk még a 22-23 éves futballistákra is előszeretettel használják a „fiatal tehetség” kifejezést, miközben a világon ez a 15-16 éves játékosokat illeti meg.

Az igazi tehetség persze örök: aki annak született, az is marad, amíg él.

Persze csakis abban az esetben, ha ez a bizonyos talentum ki is derül az illetőről. Istenem, hányszor hallottam már életemben egy-egy fantasztikus képességgel megáldott sportember kapcsán komoly szakértelemmel bíró edzőtől: te hol bujkáltál eddig? Miért nem derült ki rólad, hogy istenáldotta tehetséged van a sporthoz?

Vajon kinek, kiknek a felelőssége ez? Régebben, az én gyermekkoromban (hatvanas évek) ez úgy volt, hogy a testnevelő tanárunk, Gera Sándor különféle felméréseket végzett az órán, aztán javaslatot tett a szüleinknek, hogy a gyerekből kiváló tornász, atléta, esetleg úszó, vagy mondjuk futballista lehet…

Mifelénk rendre összekeverik az ügyest, az ügyeskedőt a tehetségessel. A tehetség – a tudományos meghatározás szerint – átlag feletti általános képesség, az átlagot meghaladó speciális képesség, kreativitás, elkötelezettség. Nálunk leginkább arra szokták mondani, hogy tehetséges, aki közel jár ahhoz, hogy jó eredményt érjen el, aki lazán ér el kisebb sikereket, már majdnem klasszis, de egy kicsi mindig hibádzik hozzá. Itt lép be az a bizonyos ha… Ha rendesen, tisztességesen, elszántan, céltudatosan edzene, sportszerűen élne, szóval mindent alárendelne a sikernek, a győzelemnek, akkor…

Hosszú ideig el lehet evickélni, meg lehet élni a tehetséges „fedőnév” alatt, de igazán kiemelkedő, zajos sikert elérni aligha. Az áltehetség ugyanis idő előtt fel szokta adni. Amikor már keményen „oda kellene tennie magát”, amikor le kellene mondania az élvezetekről, a nagyvilági életről, többnyire megfutamodik. Szemben a szorgalmas, elszánt, elhivatott, a sikerért mindenre képes, tehetséges sportemberrel. Edzőként, újságíróként mind a két típussal találkoztam, tapasztalatból mondhatom tehát, hogy a szorgalmas, az elszánt messzebbre jut, mint a „tehetséges”. Nem is olyan régen összefutottam egy korábban hatalmas tehetségnek tartott fiatalemberrel, akiről ódákat zengtek, akit ajnároztak, és aki érdemben semmire sem vitte a sportban. Mint ahogy megtudtam tőle, az életben sem…

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a zaol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!