Tomori karszalagja

Irgalmatlanul kegyetlen tud lenni a sors. Ráadásul igazságtalan is, olykor éppen azokkal babrál ki, akik a legkevésbé érdemlik meg. Fogalmam sincs, mi járhatott csütörtök este, néhány perccel a magyar–holland női kézilabda Eb-selejtező vége előtt Tomori Zsuzsa fejében, amikor elesett, belehasított a fájdalom a térdébe, és tudta, baj van, nagyon nagy baj; de nem is szeretném tudni, szörnyű gondolatok lehettek azok.

Nem volt másfél órája, hogy boldogan mosolygott.

A találkozó kezdete előtt minden a magyar, sőt, a világ kézi­labdasportjának egyik legnagyobb egyéniségéről, Görbicz Anitáról szólt, akit most búcsúztattak el a válogatottól. Az ilyenkor szokásos beszédek után, amikor a két csapat felsorakozott, Görbe fogta a csapatkapitánynak járó karszalagot, odavitte Tomorihoz, és feltette a felkarjára. Kétség sem férhetett ehhez: a harmincéves Tomori lehetett az utódja a csapat vezéreként, és erre nem csak játékosként szolgált rá.

Nálam ő csaknem napra pontosan egy éve lett remek játékosból nagyszerű sportember. Miután Győrbe szerződött, hamarosan súlyosan megsérült, és tavaly az év elején a klub bejelentette, nem hosszabbítja meg a szerződését. Ő pedig edzett, türelmesen újra felépítette magát, sértődés helyett dolgozott keményen, játszott, nem törődött bele abba, amit sokan véglegesnek hittek, és március végén a Győri ETO újabb bejelentést tett: mégis hosszabbít Tomori Zsuzsával.

Ez a morál csak a legnagyobbak sajátja.

Hirtelen David Beckham juthat az eszünkbe, a valaha élt egyik legnépszerűbb futballista, akiért kontinenseken őrültek meg a szurkolók, és akit a Real Madrid a második csapatához száműzött, amikor 2007 elején kiderült, a nyártól nem hosszabbít, inkább az Egyesült Államokba szerződik. Egy hétköznapi világklasszis ebből botrányt csinál, az angol szupersztár úgy edzett és játszott a fakóban, hogy Fabio Capello vezetőedzőnek nem volt más választása: visszavette az első csapathoz.

A gond az, hogy Tomori Zsuzsa esetében a visszatérés nem egy döntés kérdése. A balátlövő, aki öt éve a Bajnokok Ligája gólkirálya lett, szinte csak hónapokat tölt a pályán 2015 óta, újra és újra megsérül, előbb az egyik, majd a másik térde mondja fel a szolgálatot. Most megint hat-nyolc hónapot kell kihagynia, és bár az akaratereje, az alázata nyilván nem kopott meg, az ízületei annál inkább, és a jelek szerint a sors tényleg komiszul bánik vele. Csak remélhetjük, hogy nem csupán erre az egy meccsre kapta meg a karszalagot.