Lehet mese

Pajor-Gyulai László

Tényleg olyan volt az idei kupadöntő a magyar futballban, mint egy kedves mese. Két rokonszenves csapat verekedte el magát odáig, egyikük sem tartozik a sztár együttesek közé: a Zalaegerszeg az élvonalban a bennmaradásért harcol sok magyar fiatalt bevetve, a Budafok a másodosztályban értékeli komoly eredménynek, hogy már megvan a biztos bennmaradása. A Puskás Arénában 24 152 néző buzdította a feleket, és 1955 óta ez volt a harmadik kupadöntő a hazánkban, amelyet több mint húszezer ember előtt rendeztek meg. 

A hangulat is a békebeli időket időzte, mindenki a saját kedvenceinek a biztatásával volt elfoglalva, a meccs ellenőrének aligha kellett gusztustalan rigmusokról jelentést írnia, és ahogy minden meséhez illik, itt is születtek hősök:

 a hosszabbítás utolsó perceiben két saját nevelésű magyar fiatal góljaival nyert a ZTE, ezzel is kikacsintva azokra a silány szezont produkáló csapatokra, amelyekben hemzsegnek a légiósok. 

Ám mindezt felülmúlta az, ami a lefújás után történt. Például a vesztes szurkolói is egy emberként tapsolták meg a győzteseket, sajnos lassan ma már ennek is hírértéke van… A nyilatkozatok pedig bizonyítékát adták annak, hogy a főszereplők nagyszerű emberek is. Amikor például a kérdező az M4 Sport kamerája előtt megemlítette Mátyus Jánosnak, hogy a Budafok kispadján korábban olyan nagyságok is ültek, mint Zakariás József és Mészöly Kálmán, ám ők a kupadöntő közelébe sem kerültek, a fiatal szakember udvariasan, de visszautasította az összehasonlítást, mondván, hol van ő még hozzájuk… 

Az egerszegieknél a kapus Demjén Patriknak az ünneplés perceiben is eszébe jutott Fülöp Márton, az, hogy a még ma is felfoghatatlanul fiatalon, 32 évesen elhunyt válogatott kapus éppen azon a napon ünnepelhette volna a negyvenedik születésnapját, ha nem ragadja el a halálos kór, és neki ajánlotta a ZTE sikerét, holott Marcinak nem is volt köze a klubhoz. Szép és megható gesztus volt. Boér Gábor egy hete került vissza az egerszegiek kispadjára, és eszébe sem jutott verni a mellét, holott remekül tette a dolgát a meccsen, inkább kiemelte, hogy milyen tökéletesen felkészített csapatot vett át a menesztett Ricardo Moniztól. És a holland mester munkáját minden nyilatkozó játékos megemlítette a siker egyik legmeghatározóbb kulcsaként, az más kérdés, hogy ez mennyire lehet gyógy­ír a kirúgás okozta sebre. 

Kicsit úgy érezhette magát a külső szemlélő, mintha két órára kiragadták volna a rideg profizmus valóságából. Ám éppen ez az: lehet mese is ebből a valóságból.