A mi Afrikánk

Pajor-Gyulai László

Hatig elszámolni nem tűnik roppant bonyolultnak, ám a héten mégis gondot okozott. Elrajtolt az Afrikai Nemzetek Kupája, és érthető módon alig akadt olyan újság vagy hírportál, amely erről szólva ne emelte volna ki, hogy többen is Magyarországról érkeztek Kamerunba, és próbálnak dicsőséget szerezni hazájuk válogatottjának.

 

A gond azzal akadt, hogy ez a több mennyit is jelent valójában. Először mindenki négy nevet említett meg, a Ferencvárosból Samy és Ryan Mmaee-t, valamint Aissa Laidounit és a fehérvári Stopirát. Nem véletlenül, hiszen ők szem előtt vannak, és nyilatkoztak is róla, mennyire büszkék, hogy szerepelhetnek a fekete kontinens legnagyobb tornáján. Aztán felbukkant egy újabb név, ő Jaszin Hamed, aki ezekben a napokban Szudán csapatában vitézkedhet, ám itthon egyáltalán nincs reflektorfényben, mert a másodosztályú Nyíregyháza futballistája, a városon kívül szinte teljesen ismeretlen.

 

De ha azt mondom, Lamin Yallow, biztosan keveseknek ugrik be azonnal, kiről van szó. Legfeljebb a fehérváriak csaphatnak a homlokukra azzal, hogy igen, ilyen nevű fiatalember ötször pályára lépett a csapatukban, igaz, akkor sok emlékezetes megmozdulással nem rukkolt elő. Mondhatni, ő is különösebb felhajtás nélkül utazott el az Afrika-kupára, ahol egyébként kedden csereként játszott is a Mauritániát legyőző Gambia együttesében.

Végül tehát megállapodhatunk hatban, több név már nem kerülhet elő, ez egészen biztos. Ez a hat egyébként figyelemre méltó szám, ugyanis Európának a Magyarországot körülvevő tágabb régióját tekintve nincs még egy olyan ország, amelyik annyi játékost adna az Afrika-kupára, mint a miénk: Bulgáriából négyen, Horvátországból és Moldovából hárman-hárman, Ausztriából ketten érkeztek az afrikai kontinenstornára, míg Albániából, Csehországból, Lengyelországból, Szerbiából, Szlovéniából és Romániából egy-egy játékos.

Lehet berzenkedni a sok légiós miatt, de ez a szám árnyalja a képet, mert azt mutatja, végre olyan külföldiek is érkeznek hozzánk, akik nem levezetni jönnek a teljes ismeretlenségből, nemzetközi szinten is képviselnek valamilyen minőséget, és rendszeresen szerepet kapnak a hazájuk válogatottjában. Nem csak Afrikában: a szlovák Róbert Mak és az északmacedón Viszar Musz­liu is alapembernek számított a maga csapatában a tavalyi Európa-bajnokságon.

 

Most már csak az kell, hogy a Mmaee fivérekkel Marokkó vagy Tunézia Laidounival megnyerje az Afrika-kupát, kicsit akár a sajátunknak is érezhetnénk a sikert.