2019. 09. 19. 06:30 | [email protected]

Szegedi ismerősöm máig emlegeti, hogyan indult a labdát ma már a Honvédban kergető Batik Bence pályafutása. 2011 nyarán, nem egészen 18 évesen debütált a felnőttcsapatban, s októberben a Nyíregyháza ellen megszerezte az első gólját az NB II-ben. A következő fordulóban a Cegléd ellen aztán duplázott. Két meccs, három gól. Tombolt a lelátó. Barátom csak azt nem értette, az ifjú tehetség miért olyan visszafogottan ünnepel. „Ehhez a temperamentumos sráchoz latinos koreográfia illene, tudod, keresztvetés, laza kézcsók, égre emelt tekintet” – mesélte, hozzátéve, a drukkerek között meg is indult a szervezkedés: megpróbálják feloldani a gátlást a srácban, mert ő végre az a karakter, akivel szívesen ünnepelnének együtt.

A fiesta mégis elmaradt. Gondolhatnánk, a játékos szerénysége miatt. Fájdalom, a magyarázat ennél prózaibb. A szegediek reménysége jobb lehetőséget szimatolva kikosarazta a helybelieket, s a télen a Ferencvároshoz igazolt. Barátom azonban nem adta fel. Fordulóról fordulóra, évről évre leste, mikor jön el végre a pillanat, amikor védence keresztet vet, csókot lehel kézfejére, majd az égiek­nek mond hálát. Mindhiába. Az MTK kölcsönjátékosaként ugyan állítólag egyszer bepattant róla a labda az ellenfél kapujába, de ezt Szegeden senki sem hiszi el. Azt azonban már barátom is a saját szemével látta, hogy két éve – immár a Honvéd futballistájaként – bődületes gólt fejelt. Fél méterről, csak úgy púpozódott, majd kiszakadt a háló!

Két – a nagy berobbanástól számítva nyolc – év telt el azóta. Két sovány gól, ennyi. Barátom már kezdte feladni. A napokban aztán lelkesen felhívott. „Hallottad? Szegeden mindenki erről beszél. A Bence megkeresztelkedett!” „Mint minden rendes ember. Na és?” – feleltem. „Nem érted? Hát ezért nem rúgott gólt! Pogányként mégsem ünnepelhetett keresztet vetve! Figyeld csak, most már beindul!” – erősködött. Feszülten vártuk a hét végi Honvéd–Vidi-meccset. Bence

előbb egy lépésről a kapufára bikázta a lasztit, utána azonban kétségtelenül szép fejesét Kovácsik földöntúli mozdulattal tornázta ki a léc alól, mintha az égiek az ő pártjára álltak volna.

„A múlt héten voltam templomban, megkeresztelkedtem. Nem tudom, hogy még mit kell csinálnom” – fakadt ki a keresztény közösség friss tagja.

„Talán rendszeresen kellene keresztelkednie, ahogy anno Fletó bérmálkozott” – mondta kínjában barátom. Szakállas poén, de hát a keresztelkedés előtt álló újszülöttnek minden vicc új.

Címkék

Hozzászólások