Rozsnyói Sándorról nevezték el a Zrínyi-gimnázium tornacsarnokát

A névadó ünnepségen az iskola egykori dákja, az olimpiai ezüstérmes, Fair Play-díjas atléta emléke előtt méltóképpen tisztelegtek.
Méghozzá a születésnapján, hiszen Rozsnyói (Rosner) Sándor 1930. november 24-én született Zalaegerszegen, majd itt is érettségizett, az 1948-49-es tanévben. Egyik osztálytársa, Andor Imre is ott volt a tegnapi ünnepségen; az egykori csapattárs, Szőcs János labdarúgó (később a ZTE vezetőedzője és szövetségi kapitány) mellett.

Rozsnyói Sándor színötös tanuló volt és sokoldalú sportoló. Az ünnepségen az iskola testnevelője, Szekér Gábor ismertetőjéből derült ki: az ünnepelt futballozott, kosárlabdázott, röplabdázott és atletizált is. Az érettségi után a fővárosba került, Testnevelési Főiskolára járt, NB I-es kosaras lett, de folytatta az atlétikát is. A 3000 méteres akadályfutás volt a fő száma, melyben 1954-ben Bernben világcsúccsal nyert Európa-bajnoki címet. Az 1956-os melbourne-i olimpiára esélyesként utazott. A történet innentől legendás: az olimpiai döntőben a brit Brasher mögött másodikként ért célba, de a versenybíróság kizárta a britet, mondván, akadályozta riválisát. „Csak annyit kellett volna mondanom, hogy Brasher akadályozott, és már enyém is az aranyérem. Ez viszont nem történt meg, így nem mondhattam mást” - emlékezett később Rozsnyói Sándor, aki cselekedetéért 1996-ban cselekedetéért Nemzetközi Faip Play-díjat kapott.

Vadvári Tibor, Horváth Attila és Kiss Ildikó a Zrínyi-gimnázium tornatermének új névtáblájával Fotó: Pezzetta Umberto

Rozsnyói Sándor 1956 után nem tért haza, Ausztriában kezdett dolgozni edzőként, 1965-ben pedig Ausztráliában telepedett le. Haláláig (2014. szeptember 2.) Syd-neyben élt, végakaratának meglelően hamvai felét a távoli földrészen temették el, a másik felét pedig szülővárosában, Zalaegerszegen.

Az ünnepségen Rozsnyói Sándor unokahúga, Kiss Ildikó előadóművész, valamint Horváth Attila, a ginmázium igazgatója és Vadvári Tibor alpolgármestere együtt leplezte le az emléktáblát, és a névadást megörökítő feliratot.

Szőcs János, az egykori gimnáziumi csapattárs pedig így emlékezett a névadóra: 
- Meghatározó egyéniség volt. A futballcsapatban középhátvédet játszott, de a kosárlabda csapatban is a legjobbak közé tartozott.

Nagyszerű sportember és igazi barát volt, akiről csak jót lehet mondani.