A kanizsai Molnár Flóra érzi: nincs messze az élmezőnytől

A Délzalai Vízmű SE úszója négy számban képviselhette a magyar színeket a seregszemlén: az 50 méteres gyors-, illetve pillangóúszásban, valamint a 4x100-as női gyorsváltó tagjaként, melyekhez a vb utolsó napján, egyfajta bónuszként adódott, hogy a 4x100 méteres női vegyesváltóban is rajtkőre léphetett. S hogy miként értékeli szereplését?

- Szinte felesleges arról kérdezni, milyen érzés volt itthon bizonyítani egy világbajnokságon.

- Tényleg csak azt lehet mondani, hogy óriási élményt nyújtott - mondta a kanizsaiak 19 esztendős kiválósága. - Ugyanakkor nem csupán számomra, hanem az összes magyar sportoló számára is, akik az itthoni vb-n bármilyen sportágban és számban is az indulók között voltak.

- És ha mindezt úgy kérdezem, hogy az elért eredményeivel mennyire elégedett?

- Nos, egyéniben nem vagyok elégedett az eredményeimmel, ezeknél, biztosan állíthatom, tudok jobbat és többet nyújtani. Ki merem jelenteni azt is, hogy ennél azért több van bennem.

- Csak emlékeztetőül: 50 méter pillangón végül 19., fő számában, 50 gyorson pedig 28. lett...

- Ha csak az 50 gyorsot nézem, a riói olimpián ebben a számban 25. lettem, az időeredményemet tekintve pedig még a brazíliaihoz képest is jó néhány tizedmásodperccel maradtam el. Hát még az egyéni legjobbamtól... Ha azokat meg tudtam volna most ismételni, azt hiszem, teljesen más helyezésekről beszélhetnénk.

Molnár Flóra a női 50 méteres pillangóúszás előfutama előtt a Duna Arénában
Fotó: Illyés Tibor/MTI

- Mi volt a probléma?

- Tudom, hogy ez sportolótársaimat is ugyanúgy érinthette, de egyszerűen a reggeli úszás a selejtezőkben teljesen mást kíván. Ez azért nagyban kihatott az úszásomra. A mi sportágunk esetében ugyanis nagyon fontos, hogy az idegrendszer milyen állapotban van, rengeteget számít, hogy friss és pihent legyen az ember. Vagyis az ébredés után idő kell ahhoz, hogy minden ideális mértékben beálljon a szervezetben. Nincs más hátra, azt mondtam magamnak: Amerikában majd ezt is meg kell tanulnom.

- Az ellenfelek egyébként keményebbek, gyorsabbak lettek az olimpia óta eltelt időben?

- Elég csak az 50 gyors svéd bajnokát megnézni, aki elképesztőt ment és még a világcsúcs is összejött számára. Azt tudom felelni erre a kérdésre, hogy elismerem, nem vagyok benne az abszolút élmezőnyben, ugyanakkor tudom még mennyi van bennem, és azt érzem, hogy nem is vagyok nagyon lemaradva az élen állóktól.

- Ezért is tekint még nagyobb várakozással az életében hamarosan kezdődő időszak, a tengerentúli tanulás és sportolás elé?

- Tulajdonképpen igen, meg persze az új kihívás miatt is várom már nagyon, hogy indulhassak Alabama államba. Nincs már sok hátra addig, hiszen jövő szombaton utazom, vagyis a világbajnokságnak ugyan vége, de új impulzusoknak az elkövetkezendőkben sem leszek híján. Az Amerikai Egyesült Államok a sport, és ezen belül az úszás világában is egész más világ. Úgy vélem, óriási kalandnak ígérkezik a kinti élet, ami pedig remélem, az úszásomban is kamatozik majd...